A fénygerjesztés fejlődéstörténete

Előszó

Korlátozások idején ismerjük csak meg igazán azokat az elsőrendű életszükségleteket, melyek nélkül mindennapi életünk szinte el sem képzelhető. A bőség boldog éveiben nem voltunk tudatában annak, hogy az élet fenntartásához az élelmen kívül a fűtés és a világítás is mily nagyfontosaágú és minden más szükségletünk csak ezek után következik. Hogy a fűtés és a világítás közül melyik a fontosabb, azt talán legjobban azzal a kérdéssel lehetne eldönteni, hogy hol tartózkodnánk szívesebben fűtetlen, hideg lakásbari vagy világítás nélküli sötét szobákban. Valószínűleg mindenki a világos lakás mellett foglalna állást már csak azért is, mert a hideg ellen meleg öltözködéssel, jó táplálkozással, kellő mozgással védekezhetünk és lelkileg is könnyebb elviselni mint a sötétséget. Az emberiség őskorában a hideg és a sötét elleni küzdelemnél kétségtelenül ez utóbbi játszotta a főszerepet, hiszen az ősember első hazája olyan éghajlati viszonyok mellett volt, ahol a barlanglakások teljes védelmet nyújtottak az éjszakai és a téli hideg ellen. Az ember tehát már az ősidőkben megkezdte küzdelmét a sötétség ellen, hogy az előállított mesterséges fény által napnyugta után is részesülhessen a fény előnyeiben.
A klasszikus görög mitológia szerint az istenek honából Prometheus hozta le a tüzet a földre, valószínű azonban, hogy az ősember által észrevett első tűz villámcsapás vagy vulkanikus kitörés, esetleg súrlódási hő folytán állt elő. Könnyen elképzelhetjük, hogy a villámsujtás, vulkanikus kitörés vagy esetleg valamilyen súrlódási hő következtében meggyulladt fának az éjszakában messze ellátszó fénye a tűz köré vonzotta a hiányos öltözékű, fázó ősembert. Vissza