Fülszöveg
Párás, hűvös reggelen két lány fut át a hídon, a Temze fölött. Ruhátlan testüket csak a meghökkentés vágya fűti. Játék ez és kihívás. Hadüzenet a sorvasztó közönynek. Sima bőrükről leperegnek a megbotránkozó tekintetek. Futnak tovább s eltűnnek a párás messzeségben, még mielőtt bárki gáncsot vethetne nékik. Két hetyke lázadó - az egyik ismerős... nem mondom meg melyik... Van épp elég baja az ostorozó világgal! O róla szól az első történetem. Egy budai klinikán születtem (1918-ban), de eszmélésem első emlékei a Kiskunsághoz tapadnak, édesanyám szülőföldjéhez. A délibábbal én nem Petőfi verseiben találkoztam először, hanem nagypapa szikes rétjén. Szüleink nem írattak be minket, gyerekedet, az elemi iskolába. Én még az első gimnáziumi osztályban is magántanuló voltam, s az iskolát később sem tudtam megszokni. Azt hiszem, egész életemre magántanuló maradtam. De hálátlan volnék, ha nem említeném meg, hogy - már nagy diákként - három évre Sárospatakra kerültem, s erről a kis városról és...
Tovább
Fülszöveg
Párás, hűvös reggelen két lány fut át a hídon, a Temze fölött. Ruhátlan testüket csak a meghökkentés vágya fűti. Játék ez és kihívás. Hadüzenet a sorvasztó közönynek. Sima bőrükről leperegnek a megbotránkozó tekintetek. Futnak tovább s eltűnnek a párás messzeségben, még mielőtt bárki gáncsot vethetne nékik. Két hetyke lázadó - az egyik ismerős... nem mondom meg melyik... Van épp elég baja az ostorozó világgal! O róla szól az első történetem. Egy budai klinikán születtem (1918-ban), de eszmélésem első emlékei a Kiskunsághoz tapadnak, édesanyám szülőföldjéhez. A délibábbal én nem Petőfi verseiben találkoztam először, hanem nagypapa szikes rétjén. Szüleink nem írattak be minket, gyerekedet, az elemi iskolába. Én még az első gimnáziumi osztályban is magántanuló voltam, s az iskolát később sem tudtam megszokni. Azt hiszem, egész életemre magántanuló maradtam. De hálátlan volnék, ha nem említeném meg, hogy - már nagy diákként - három évre Sárospatakra kerültem, s erről a kis városról és nagy iskolájáról igen jó emlékeim maradtak. Érettségi után voltam református teológus, majd festőnövendék Pesten, a Képzőművészeti Főiskolán, s végül bölcsész Kolozsvárott, ahol doktoráltam, összehasonlító irodalomtörténetből. Disszertációm lett első könyvem: Villon Magyarországon (1942). Egy év múlva befejeztem Villon Testamentuma fordítását (1943). A háború utáni világban a színház vonzásába kerültem. Színészvizsgát tettem a szakszervezetben, (bár ennek a szakmának is csak magántanulója voltam), s lett belőlem segédszínész, majd dramaturg. 1947-ben Párizsba kerültem ösztöndíjjal, de többet forgolódtam a színházak körül, mint a Sorbonne-on - ahogy magántanulóhoz illik. Hazatérve sokat fordítottam, főleg drámát és verset. Eredeti verseim és verses színjátékaim sokáig publikálatlanok maradtak. 1951-től néhány évig dramaturgiát tanítottam a Színművészeti Főiskolán. 1956-ban tagja voltam egy forradalmi bizottságnak, s a felkelés leigázása után hamarosan állás nélkül maradtam. Öt évig csak fordítói munkával tartottam fenn magamat és családomat. A politikai légkör enyhültével a Magyar Televízióhoz kerültem dramaturgnak. Hosszú évek óta vezetem a Lyukasóra című játékos irodalmi műsort a Duna Televíziónál. Tagja vagyok a Magyar Művészeti Akadémiának. 1988-ban a francia Akadémia Pálmák rendjének lovagja lettem.
Főbb művek: Villon és a többiek (1966), Shakespeare új tükörben (1972), Önarckép retus nélkül (1975), Esszék és asszók (1978), A teljes Villon (1980), Századok színháza (1982), Villon árnyékában (1983), Betűk rabságában (1987), Új magyar Shakespeare (1988), Lyukasóráim (1993), Az igazi Villon (1993), Shakespeare-napló (1998), Shakespeare válogatott drámái (1998), Don Quijote nyomában (1999), Örökbe fogadott versek (2003).
Vissza