Aranykancsó

Előszó

AZ ÚJJÁSZÜLETETT FÉNYES SÓLYOM TOLLACSKÁJA
(Orosz népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg ember. Az öregnek volt három lánya; a legnagyobb meg a kisebbik pöffeszkedő, cicomás, a legkisebb pedig szerény.
Egyszer az apjuk a városba készült és megkérdezte őket:
- Kedves, szépséges kislányaim, édes kislányaim, mondjátok meg nekem, mit áhít a lelketek, hadd vegyem meg a vásárban.
Így felelt a legnagyobb:
- Apácskám, vegyen nekem új ruhát.
Szólt a kisebbik:
- Apácskám, vegyen nekem ajándékba fejkendőt.
A legkisebb semmit sem kért.
Kérdezte az, apja:
- Mondd csak, édes lányom, milyen vásárfiát hozzak neked?
A legkisebb így felelt:
- Nem kell nekem, apácskám, semmiféle vásárfia, csak hozd el nekem az újjászületett fényes sólyom egy tollacskáját.
Az öreg elbúcsúzott lányaitól és elhajtott a városba. Rövid ideig hajtott, hosszú ideig hajtott, végre hazaérkezett. A legnagyobbnak hozott vásárfiát, a középsőnek is hozott vásárfiát.
- Neked meg, kedves lányom - szólt a legkisebbhez -, semmit sem hoztam. Bármennyit is kérdeztem-kutattam, sehol sem találtam az újjászületett sólyom tollát.
- Oda se neki - szólt a legkisebbik -, majd máskor több szerencsével jár. A két nagyobb leány felvette az ajándékot, örvendezett, a legkisebbet meg kinevették; az meg - ő tudja miért - úgy tett, mintha nem is hallaná szavukat.
Telt-múlt az idő és az apa ismét a városba készülődött. Vissza