Ljub' me, diko, al' neka s vecera...

Előszó

Magyarország déli részein élő bunyevác, rác, sokác, bosnyák és a Dráva melléki horvátok lírai dalainak egyik jellegzetes csoportját a "becarac"-ok alkotják. Ezek a 10 szótagos, általában páros soros disztichonok, a fiatalság körében népszerűek. (Műfajában a magyar csujjogatásokkal, táncszókkal rokonok.) Bálokon, lakodalmakban, falusi estéken, csoportos séta közben hangzanak fel. Többségüket zenei - duda, tambura, harmonika - kísérlet mellett éneklik. Zömükben feszes ritmusúak, gyors tempójúak. Szövegük általánosan ismert, de egyedi, rögtönzöttek is lehetnek. Nagyon sok variáció él ma is. Az alkalom dönti el mikor, mit, miért énekelnek. Nem ismeretlenek a csipkelődő, erotikus töltésű sorok sem. A vezető énekes elénekli az első sort, amit a többiek megismételnek, majd az azt követő bezáró második sor ismétlése következik. Természetesen, nem csak a hazai horvátok között ismertek, hanem a szlavóniai horvátok körében is igen elterjedtek. A "becarac"-ok korábban nem különösképpen keltették fel a gyűjtők figyelmét. A későbbi gyűjtésekben viszont már bőséggel megtalálhatók. A bemutatásra kerülő anyagot főként a folklór együttesek hasznosíthatják, de ilyen típusú ismertetésük, feldolgozásuk szakmai érdeklődésére is számíthatnak. Az utóbbi időben a hazai Dráva menti horvát falvakban "makaróni" típusok is előfordulnak, azaz az egyik sort horvátul, míg a zárósort magyarul éneklik. Vissza