Livingstone nyomdokain

Előszó

Livingstone 1813 március 19-én Glasgow mellett született és 1840-en Afrika déli sarkában lévő Fokföldre ment mint misszionárius. Több nagy felfedező utazása közben mélyen behatolt Afrika belsejébe, ő volt az első fehér ember, aki erre a vidékre került. Nemcsak nagy misszionárius, hanem egyben nagy kutató is volt. Stanley, akinek sikerült nyomait felfedezni a Tanganyika-tó menti Udsidsiben, a következőket írja róla: "Egész élete Krisztus hegyibeszédének követése volt. ... Hányszor kirabolták és akadályozták előhaladásában. De soha sem torolta ezeket meg, hanem ellenkezőleg: meg nem szűnt imádkozni embertársaiért mindennap. Valóban tövisekkel telt volt az örökkévalóság felé vivő útja és bizony nagyon kevesen jártak hozzá hasonlóan. Ha még olyan közömbösek voltak is barátjai, ha még úgy becsapták is, vagy kigúnyolták szolgái, ha még annyira kínozta is az éhség vagy az eső átáztatta ruháit vándorlásai közben, vagy a trópusi vihar verte valahol, avagy betegségbe esett volt is, mégis hű marad Isten iránti szolgálatában, amit választott; megingathatatlan volt azon hite, hogy: "aki hív marad mindhalálig, az nyeri el az élet koronáját." Livingstone 1873 május 4-én halt meg a Nílus torkolatának keresése közben, nem messze a Banveolo tótól. Szívét az alatt a fa alatt temették el, ahol kilehelte lelkét. Holttestét pedig hűséges szolgái a tengerpartra vitték, ahonnan azt Angliába szállították és a Westminster apátság templomában Londonban lett eltemetve. Livingstone Dávid olyan férfiú volt, akinek élete minden nemzetet érdekel, mint ahogy minden egyes igazi misszionárius élete is kell hogy minden nemzetiségű keresztény egyént érdekeljen. Ebben a könyvben Anderson misszionárius életével fogunk foglalkozni, aki a nagy Livingstone nyomdokain járt Délafrikában.
Budapest, 1934 tavaszán
A Kiadók Vissza