Literatura 1931-1932. (nem teljes évfolyamok)

Előszó

Hosszas hónapok nehéz vajúdásai után ime itt az ujjáéledt Literatura első száma, új köntösben, de a régi lélekkel.
A szerkesztő első szava a köszöneté, amely azokat illeti meg, akik igazán megható barátsággal küldötték be a gyakran szakadozott, foszladozó gyűjtőíveket: bizonyságául annak, minő szerető gondossággal szorgoskodtak újabb előfizetők szerzése körül. Munkájuknak meg is volt az, a magyar lapirodalomban páratlanul álló eredménye, hogy a Literaturának, mielőtt még egyetlen új szám látott volna napvilágot, máris 2200 előfizetője van. Ez a hihetetlenül hangzó eredmény, amelyről azonban bárki meggyőződhetik a Literatura kiadóhivatalában, bármily szép is, sajnos, azonban távolról sem elég arra, hogy ez a folyóirat megélhessen. Más folyóirat ilyen előfizetői szám mellett fényes üzlet. A Literatura alacsony előfizetési ára mellett azonban csak ráfizetést jelenthet, amint ezt ceruzával a kezében mindenki kiszámíthatja. A szerkesztő előtt tehát két út állott nyitva: vagy egyáltalán meg nem indulni, vagy pedig a lap árát emelni. Az előbbire a szerkesztő nem tudta magát rászánni: 2200 magyar entellektüell megbizott a szerkesztőben és nemcsak névaláírásával, hanem személyes munkájával is segített a folyóiratot új életre kelteni. Velük szemben hálátlanság lett volna a lapot cserbenhagyni. A lap árát az eddigi előfizetőkkel szemben emelni ma, amikor a befutott levelek százai panaszkodnak a borzasztó gazdasági krízisről - esztelenség és szívtelenség lett volna.
Igy hát a szerkesztő egy harmadik megoldásra szánta magát: ő maga és munkatársainak egy része ingyen dolgozik a Literaturának, hogy lehetővé tegye a lap felvirágzását. A szerkesztő jól tudja, hogy ezzel nincs mit dicsekednie és más lap talán gondosan óvakodnék attól, hogy ilyen vallomással induljon el. A Literatura szerkesztője azonban minden hozzá befutó sorból kiérzi azt a bátorságot, amellyel olvasói a lap sorsát kísérik, s ez a barátság őszinteségre kötelez. Vissza