Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938)

Előszó

A tudománytörténetek megírását bizonyos útszakasz megtétele, egy-egy korszak lezárulása, illetve az eredmények hívják elsősorban életre. A szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának történetét szemlélve nyilvánvalóan kimutathatóak ezek az összetevők, én mégsem ilyen megfontolások alapján kezdtem ebbe a hálátlan munkába. Nem az elért eredmények jóleső nyugtázása volt az elsődleges célom (mivel azt már a munka elején sejtettem, hogy a végeredmény valószínűleg nem lesz túl hízelgő!), hanem az, hogy áttekintsem az eddigi próbálkozásokat, összegezzem azokat, fölhívjam a figyelmet a még elvégzendő hagyományfeltáró feladatokra és rámutassak az eddigi kudarcokra is, hogy mindebből okulva a jövőben eredményesebb, zsákutcáktól mentesebb tevékenységet folytathassunk. Adatgyűjtésem elsősorban a vizsgált korszak sajtótermékeire alapozódott, a kéziratban, magán- és közgyűjteményekben lappangó forrásokat csak szórványosan kamatoztathattam.
Néprajzi kutatásunk első korszaka, a két világháború közötti időszak leíró-értékelő jellegű tudománytörténeti áttekintése során a tudományos követelmények arra késztettek, hogy bizonyos munkák, szerzők tárgyalásakor kissé jobban megnyomjam a tollat, a megszokottnál talán valamivel kritikusabb hangnemben szóljak róluk. Még akkor is, ha ez a jelenkori eredmények tükrében, nem is biztos, hogy jogosult... Úgy vélem azonban, hogy a tisztánlátás érdekében előbbre mutató az egyenes beszéd, mint a rosszul értelmezett kegyelet. Meggyőződésem, hogy eleink örökségével akkor sáfárkodunk jól, ha azt - megfelelő kritikával kezelve! - igyekszünk szervesen beépíteni a tudomány mai vérkeringésébe. Ez pedig közhelyszerű megállapításokkal nehezen érhető el! Vissza