Beteljesülő rémálmok

Előszó

A láthatatlan jó fej pasinak barátnője volt. Egy orgonaillatú, szellemes szellemlány, aki imádott a helyi bandák koncertjeire járni, és beszámolni a "legfrissebb" hírekről a gimi pletykára kiéhezett diákjainak. Szeretett kézen fogva járni vele, és jókat nevetett a srác poénjain. A dolgok komolyra fordultak. Ideje volt hát, hogy Billy testet öltsön. Vagy legalábbis ruhát.
- Kapaszkodj, gyorsulunk a láthatatlanról a hihetetlenre! - Rikkantott Frankie, és kitárta előtte az Abercrombie & Fitch bolt ajtaját.
- A Fitchtől fuccs a meztelenségnek - tette hozzá vigyorogva Billy, és lelkesen belépett a légkondicionált üzletbe. Az ünnepi időszak elmúlt, ezért mindent leáraztak, a magas árak már nem jelenthettek mentséget a pucérkodásra. Billy készen is állt rá, hogy felvegye a ruhát, felhúzza a cipzárt, és mindenki számára látható formát öltsön.
- Ezt nézd! - Frankie a fakeretes tükörben látszó képükre mutatott. Egy fehér csíkos, fekete hajú lány állt ott skótkockás harisnyában és farmer miniruhában, mellette pedig egy napszemüveg lebegett a levegőben, és egy pár kopott, világosbarna Timberland bakancs állt ott a padlón. A két barátból kipukkadt a nevetés. Egy romantikus komédiában ez lett volna a történet fordulópontja. A film nézői ilyenkor döntötték volna el, hogy Billynek inkább Frankie-vel kellene járnia, és nem az orgonaillatú lánnyal. A mozi közönsége ilyenkorra már látta volna, hogyan nevettek együtt ők ketten a Salemből Portlandbe tartó vonaton, és hallotta volna, ahogy az idegenek azt mondják, ők a tökéletes pár. Elcsodálkoztak volna azon, milyen felszabadultan viselkedtek egymás társaságában, és azt kívánták volna, bárcsak a mellettük ülő fiú vagy lány ugyanolyan vidám és lendületes lenne, mint a film két szereplője. De ez nem film volt, hanem a való világ, és most az egyszer Billy Phaedin története varázslatosabb volt annál, mint amit Hollywood kitalálhatott volna neki. Vissza