Előszó
A beteg emberek ápolásáról évszázadokon át egyházi szervezetek gondoskodtak. Jelentőségüket a mai napig megtartották a karitatív jellegű, szakmailag elismert katolikus és protestáns ápoló rendek, amelyek az ápolóképzéssel is foglalkoztak.
A XIX. században egyre nagyobb számban hívtak életre erre a célra polgári intézményeket is, és megkezdte működését több világi ápolóképző iskola.
Hazánkban Johan Béla az 1920-as években ismerte fel az ápolóképzés jelentőségét, és elindította az irányított és ellenőrzött ápolónő- és védőnőképzést.
Majdnem egy évszázad telt el azóta. Az ápolóképzés fontossága egyre nőtt. Jelenleg az alapszintű ápolóképzés mellett emelt szintű ápoló, főiskolai diplomás ápoló és egyetemi okleveles ápoló képzés folyik hazánkban. A betegápolásban az ápolók team tagjaiként végzik felelősségteljes munkájukat. Ebben a team munkában fontos szerep jut az ápolási asszisztenseknek, a szociális gondozóknak és ápolóknak.
Számukra készült tankönyvünk „Ápolási alapismeretek" címmel, hogy a benne található ismeretekkel segítsük azt a munkát, amellyel a beteg embereken segíteni fognak.
A könyv sok elméleti tudnivalón kívül gyakorlati ismereteket is közöl, hiszen az ápolás elsősorban gyakorlati tevékenység.
Az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen ennél a tudománynál.
Igyekeztünk a központi tantervben megfogalmazott fejezeteket érthetően összeállítani.
A tankönyv öt fejezetből áll. Az első fejezet az ápolás történetét mutatja be. Megismerheti belőle az olvasó, hogy évszázadok folyamán az egyén gondozásától a szakellátásig az ápolás, mint hivatás milyen hosszú utat tett meg.
Az ápolás történetének ismerete feltétlenül szükséges az ápolás jelenének megértéséhez. Ez a fejezet foglalkozik még az ápolás céljával, és bemutatja azokat a helyszíneket, ahol az ápolás, és a gondozás megvalósul. Végül az ápolási asszisztens és a szociális gondozó és ápoló feladatait és azokat a kompetenciákat tárgyalja, amelyeket a betegápolás során megvalósíthat.
A második fejezet az egészség-betegség fogalmak tisztázása után a beteg ember lelki működésével foglalkozik. Arra próbál rávilágítani, hogy a betegség, hogyan alakítja az egyén személyiségét, magatartását. Ennek ismerete az ápoló személyzet részére fontos az empátiás bánásmód, a megfelelő hozzáállás és a hatékony kommunikáció kialakítása szempontjából.
A harmadik fejezetben részletesen foglalkozunk a betegszoba-kórterem legfontosabb bútordarabjával, a betegággyal, és az azzal szemben támasztott követelményekkel. Mivel a beteg ember legtöbb idejét az ágyában tölti, nem mindegy számára, hogy az ágy milyen. Az ágy rendben tartása mellett ebben a fejezetben a beteg testének tisztán tartása, a beteg étkeztetése és a lázcsillapítás is helyet kapott.
A negyedik fejezet a fertőtlenítés címet kapta. Ebben parányi élőlényekkel, a kórokozókkal és az azok elleni védekezéssel foglalkozunk. Ha ezt a fejezetet elsajátítja az ápoló-gondozó személyzet, hatékonyan tud fellépni a fertőző betegségek ellen.
Az ötödik fejezet a betegmegfigyelés általános szabályait ismerteti.
Vissza