L'interpretazione dei sogni

Előszó

A népszerűsítő irodalom művelésére legtöbbször nem maguk az alkotó elmék vállalkoznak, hanem mások eszméit befogadó, ezekért lelkesülő íróemberek, kikben ezenfelül megvan a képesség arra, hogy a tudományos problémák szövevényét a főszempontok kiemelésével, a komplikációk elhanyagolásával addig a fokig egyszerűsítsék, amelyeken az már az avatatlan számára is érthetővé válik; szívesen kevernek továbbá az így megrostált szellemi étekhez a magukéból is némi mulattató vagy poétikus fűszert, avagy - ami nagyobb baj - a maguk felületes spekulációit. Így a populáris irodalom termékei egyrészt ama csonkítás, másrészt ezen hozzátétel folytán sokszor meglehetősen elferdített képét adják az eredeti művek tartalmának és joggal hívják ki a művek szerzőinek ellenszenvét. Aránylag ritkán vállalkozik maga az auktor a saját művének popularizálására, részben talán azért, mert a szerző szemében a műnek minden legkisebb részlete annyira becses, hogy nem tudja magát rászánni a népszerűsítés követelte amputációkra; másrészt meg többnyire hiányzik belőle az ilyen munkához megkívántató sajátos írói kvalitás.
Vissza

Fülszöveg

Abban a korszakban, melyet tudományelőttinek nevezhetünk, az emberek nem jöttek zavarba, ha arról volt szó, hogy az álmot megmagyarázzák. Ha felébredés után visszaemlékeztek reá, magasabb, isteni vagy ördögi hatalmak kegyes vagy ellenséges megnyilatkozását látták benne. A természettudományos gondolkodásmód felvirágzásával ez az egész értelemdús mitológia pszichológiává alakult át, s ma a művelt emberiségnek csak igen elenyésző kisebbsége kétkedik abban, hogy az álom az álmodónak saját lelki alkotása.

Ám a mitológiai feltevés elejtése óta az álom új magyarázatot követel. Keletkezésének feltételei, az éber állapot lelki világához való viszonya, függése azoktól az ingerektől, melyek az alvási állapot közben tolulnak az észrevevés felé, tartalmának sok az éber gondolkodást megbotránkoztató sajátossága, a benne elképzelt képek s a hozzájuk fűződő indulatok közti aránytalanság, végül az álom illanékonysága, az a mód, amellyel azt a gondolkodás, mint tőle idegent félretolja, emlékét megcsonkítja vagy kioltja: mindezek a problémák és még sok más is századok óta várnak a megoldásra, ami azonban mindmáig nem sikerült kielégítő módon.

A pszichoanalízis megalapítójának nagy hatású összefoglaló műve a klinikai lélekelemzéshez anyagot adó egyik legfontosabb jelenséget, az álmot vizsgálja, bebizonyítva, hogy az álom nem véletlenszerű és értelem nélküli, hanem a pszichikumnak logikusan értelmezhető, belső törvényei szerint létrejött terméke. A klasszikus műhöz írott utószavában állapítja meg Hermann István: ebben a felfogásban új "nemcsak az, hogy a régimódi babonás álomfejtéssel Freud tökéletesen szakít, és nem is csupán az, hogy az álmok egy részét vágyálomnak tekinti, vagy a vágyak valamiféle torzulása variációjának. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy először von bele a pszichopatológia tárgykörébe egy olyan életterületet, amely látszólag a mindennapi élet tárgykörébe tartozik. Ennek az eljárásnak megvannak a maga veszélyei. Az egyik veszélye az, hogy a normális életet is pszichopatologikusnak kezdik sokan tekinteni. De megvannak az előnyei is. Arról van szó, hogy nincsen teljesen külön, teljesen elválasztott pszichológia és pszichopatológia. A pszichopatológiának, vagyis az ideggyógyászatnak és a lélekgyógyászatnak azon kell alapulnia, amit a normális életben a lelki működésekről tapasztalunk. Az álom tehát még nem ideggyógyászati vagy lélekgyógyászati jelenség. De az álom magyarázata, értelmezése feltétlenül hozzájárulhat egy-egy személyiség lelki világának tudatos rekonstrukciójához".
Vissza