Északi csillagok

Előszó

Részlet a kötetből:

FINNEK, MAGYAROK

Amikor 1936 őszén elsőízben jártam Finnországban, a legkülönfélébb problémák egész raja lepett meg. Sok olyan kérdés, amit addig csak elméletből ismertem, vagy ami csak délibáb módjára lebegett előttem - és sokak előtt -, Finnországban kézzelfogható valóságként jelent meg.
A legnagyobb reveláció számomra elsősorban az volt Finnországban, hogy a finnek mernek, tudnak és akarnak finnek lenni. Mint gubójából a lepke, úgy bújtam ki én is félelmeim, kisebbrendűségű érzéseim, sznobságom, elfogultságaim szoros gubójából s szálltam vidáman, mámorosan, visszanyert fajtaöntudatom éltető napsugarában, Hamarosan megismerkedtem a köztársaság elnökével és vezető állásban levő előkelőségekkel csakúgy, mint parasztokkal és munkásokkal, nemzeti szocialistákkal és szocialistákkal, férfiakkal és nőkkel, s láttam, hogy mind-mind egyformán mernek és tudnak finnek lenni. Megismerkedtem a földkérdéssel, az erdőgazdálkodással, a gyáriparral, a szövetkezeti mozgalommal, a közoktatással, irodalommal, sajtóval, s megértettem - a gyakorlatból értettem meg -, hogy a leggyökeresebb szociális változtatások, intézmények - sőt maga a szocialista mozgalom - sem kell, hogy ellenkezzék a nemzeti érzéssel, korszerű világképet lehet összeötvözni a mély vallásossággal s az általános jólét és társadalmi igazságosság követelményeivel úgy, hogy a nemzeti érzés, öntudat és büszkeség nemcsak csorbát nem szenved, hanem még ki is elégül általa.
Igy finnországi utazásaim elsősorban gyakorlati pedagógiai feladatok elé állítottak. Minthogy joggal, vagy jog nélkül, a magyarság egyik szerény tanítójának tekintem magamat, a tanítvány alázatával és szomjúságával jártam Finnországban, a finn népet tanítómnak fogadtam el s a főkérdést abban láttam: miként taníthatnám meg a magyarságot arra, amit én a finn mester otthonában tanultam, öt ilyen tanfolyamon iparkodtam okulni s e tanfolyamokról - utazásaimról - hazatérve, magyarságomban, istenhitemben megerősödve, ámde szociális követeléseimből egy jottányit sem engedve, néztem körül idehaza, az én népem megszabdalt otthonában. Vissza