Szemem fénye

Fülszöveg

„Millét, vagyis ami maradt belőle, Simen és két pajtása találta meg, akik kincs után kutattak az erdőben. Fel sem fogták, mire bukkantak. Csak annyit tudtak, hogy nem a kincs az. Épp ellenkezőleg. Később, amikor el kellett magyarázniuk a rendőrségnek és a szüleiknek, hogy miért is mentek az erdőbe, Simen egyszeriben nehéznek érezte a dolgot. Miért kezdtek épp azon a tisztáson ásni? Pont az alatt a fa alatt? És mit is kerestek tulajdonképpen?
Két évvel ezelőtt mindenki, kicsi és nagy egyaránt, Millét kereste. A tengerparti városka nyaralói, a helyi lakosok, a rendőrség, a lány szülei és mindenki, aki a lapokban írt vagy a tévében beszélt róla, Mille után kutatott...
Azon a nyáron, amikor Mille eltűnt, Simen mintha mindenütt őt látta volna. Az üzlet kirakatában felvillanó vagy éppen a hullámok közül előbukkanó arcokban, egy idegen nő hosszú, barna hajában, amelybe belekapott a szél, és a mama vörös ruhájában. Mindenki a lányról beszélt, mindannyian azon törték a fejüket, hová tűnhetett. Mille valaha valóságos volt, Simenre pillantott és elmosolyodott. Egykor Millének hívták, de azután eltűnt a ködben. Az ásók valóságosak voltak, és a kerékpárok is. És a gödör is, amelyben feküdt. Mille azonban már nem volt valóságos. Mille az éjszaka és a fagy fátyolává vált, amely olykor átsuhant Simenen, és minden boldogságát magával vitte"
(Részlet a regényből) Vissza