Limes 2003/3.

Fülszöveg

A nemzet-fogalom meghatározásai Igen sokrétűek. A különböző szerzők azon vitatkoznak, hogy vajon az objektív vagy a szubjektív elemek a meg-határozóak-e. Az objektív megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a nyelvet, a közös történelmet, esetleg a közös vallást sorolják. Továbbá azt feltételezik, hogy ezeknek az objektív kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti identitást. A szubjektív megközelítések - nem tagadván egyes objektív jellemzők meglétének fontosságát - a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik is ezt az odatartozást A nemzeti és etnikai kisebbségeket különféleképp osztályozhatjuk. Szarka László szerint „Közép-Európa Németországtól keletre eső hét országában (Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban), valamint a történeti-egyházi, kulturális jellemzők révén ehhez a térséghez tartozó három... Tovább

Fülszöveg

A nemzet-fogalom meghatározásai Igen sokrétűek. A különböző szerzők azon vitatkoznak, hogy vajon az objektív vagy a szubjektív elemek a meg-határozóak-e. Az objektív megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a nyelvet, a közös történelmet, esetleg a közös vallást sorolják. Továbbá azt feltételezik, hogy ezeknek az objektív kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti identitást. A szubjektív megközelítések - nem tagadván egyes objektív jellemzők meglétének fontosságát - a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik is ezt az odatartozást A nemzeti és etnikai kisebbségeket különféleképp osztályozhatjuk. Szarka László szerint „Közép-Európa Németországtól keletre eső hét országában (Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban), valamint a történeti-egyházi, kulturális jellemzők révén ehhez a térséghez tartozó három történeti régióban (Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban) összesen 107 olyan nemzeti, etnikai kisebbségi csoport található, amelynek lélekszáma a legutóbbi népszámlálások hivatalos adatközlése szerint meghaladta az ezer főt." Ez a magas szám jól jelzi, hogy sokkal több nemzeti kisebbség, etnikai csoport él a térségben, mint amennyivel a szakirodalom foglalkozik, és persze annál is több, mint ahányat a szóban forgó államok (kisebbségi törvényeikben vagy a népszámlálási kategóriák alapján) elismernek. (Kántor Zoltán)
Közhelyszámba megy, hogy Erdély amolyan „közép-európai Svájc": távolabbi-közelebbi múltjában népek, nyelvek, felekezetek, kultúrák, identitások éltek-élnek együtt, vagy legalábbis egymás mellett elférve-megférve, egymásra hatva - de mégis megmaradva. Köztudott az is, hogy ezek az együtt vagy egymás mellett élő népek - a huszadik század végéig - a románok, a magyarok, a németek, illetve a zsidók voltak. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy sokunk tudása pontatlan, felületes, és még az ismeretanyagban elmélyülni kívánók is, azok, akik alkalmasint próbálnak informálódni, ismereteket szerezni, gyakran „elmaradnak egy-két brosúrával": évtizedes könyvek - egykor esetleg igaz - adatait, leírásait, értelmezéseit ismételgetik, belevetítve azokat a mába. Ez a jelenség különösen érvényes a kis lélekszámú, elszigetelt emberi közösségekre vonatkozó tudásra. Ez jellemzi például a székelyekre vagy a moldvai csángókra vonatkozó mai (főleg magyarországi) diskurzus egy részét is. (Csortán Ferenc) Vissza