Lili

Előszó

A körúton sárga villamos kocsik csúsztak a messzeségbe kanyargó sínpáron. A sovány konflislovakat pöfögve előzték meg a rohanó autók és a Nemzeti Színház előtt darabokra törött a kocsiut forgalma. Egyik részét elnyelte a Rákóczi út egyenessége, a megmaradt töredék pedig a Népszínház uccánál lezüllött a vidék színvonalára. A pesti körút forgalma csak a Rákóczi és Andrássy út között budapesti, a többi részeken a vidéki városok élete tükröződik vissza. Az orfeum a forgalmasabb részen kiabálta bele az ucca szaladásába műsora érdekes részeit. A bejárattól balra kávéház terpeszkedett és a fehér abroszokkal terített asztalok mellett a bohém világhoz tartozók ültek. Így is hivták a kávéházat, tálán, hogy jobban hozzátartozzon vendégeihez. Nem a vendégek igazodtak a kávéházhoz, hanem megfordítva. A nagy, hatalmas tükörablak fölött, amely a szomszéd cukorka üzlet és az orfeum bejárata közé ékelődött. Fekete tábla hirdette:
Bohém-Kávéház
Bent színészek, színésznők, artisták és artistanők ültek. Törzsvendégeket megillető kiszolgálás uralkodott a kávéházban. A pincér sohasem érdeklődött kívánságuk iránt. Tudták, hogy majd rendelnek, ha akarnak, illetve, ha a körülmények megengedik. Mert sohasem az akarat számított. A körülmények igazították sorsuk szeszélyes útjait. A körülmények pedig elég változatos játékot hajszoltak bele a kávéház vendégeinek életébe. A főúr ismert mindenkit. Vissza