Lila ákác/Ádámcsutka

Fülszöveg

Babits Mihály köszöntötte lelkesen mint fiatal költőt, ott volt a nagy Nyugat-nemzedék első erőpróbáin. És nem sokkal több mint egy évtizede, hogy befejezte életét, a felszabadulás után még izgalmas-értékes emlékiratot adott ki. Olvasói ma is keresik könyveit, és úgy beszélnek róla, mintha élne.
Szép Ernő félig még itt van köztünk - félig már elfoglalta a helyét az irodalom arcképcsarnokában. Ha nem is a legnagyobbak, de a fontosak, értékesek, maradandóak között. Ebben a kötetben két, annak idején is nagy sikerű regényét adjuk ki. Nem véletlenül kerültek együvé. mindkét regény témája: az igazi emberség, a szép szerelem, a tiszta indulatok keresése vagy talán kergetése annak a bizonyos "régi világnak" a sokszor édeskés, de mégis romlás szagú levegőjében. A Lila ákác az író egyik legjobb regénye. Egyéniségének legértékesebb eleme: a költőiség nyilvánul meg benne. Különleges íze, színe és illata van, s nemcsak azért, mert jellegzetesen nagyvárosi atmoszférájában a Ferenc József-i kor polgári s félvilági társasága libben elénk a lautreci képek légies könnyedségével s karikírozás felé közelítő fanyarságával felváltozva. Hanem azért is, mert a könyv, mint egy karcsú palack, egy korszak, egy fiatalság párlatát őrzi, amely a valóság és a költészet, a mohóság és a nosztalgia, a hányavetiség és a meghatottság, a tündéri útszéliség és az aszfaltvarázslat vegyülete.
Az Ádámcsutka szinte folytatása ennek a témának. A főszereplő itt már nem az életre vágyó fiatalember, hanem idősödő férfi, az emberi törekvés azonban - mint Szép Ernő minden írásában - itt is a gyermekkor természetes tisztaságigényéből táplálkozik, s ugyanazokon a pontokon szenved hajótörést, vagy talál kis szigeteket, mint a Lila ákác-ban. Vissza