Keletkutatás 1973

Előszó

A magyar orientalisztika sajátos arculatát az alakította ki, hogy művelői figyelmüket és erőfeszítéseiket kezdettől fogva az orientalisztikai kutatások egy bizonyos területére összpontosították. Arra a területre, amely a magyar nép és nyelv eredete és története szempontjából, a magyar nép és a magyar nyelv keleti kapcsolatai folytán a legvonzóbbnak, a legjelentősebbnek látszott. Ezért vált orientalisztikánk gerincévé a turkológia,majd ennek szerves folyományaképpen az altajisztika, a mongolisztika, a mandzsu-tunguz filológia. A belső-ázsiai filológia azért gyökeresedett meg nálunk,hogy új fényt derítsen azokra a történeti népmozgalmakra, amelyek valamilyen formában összefüggésben állhattak a magyar nép vándorlásaival, s amelyek végső soron elindították a magyar nép nyugatra törését és honfoglalását. A belső-ázsiai nomád népek történetére, vándorlásaira vonatkozó gazdag forrásanyag megszólaltatását, első kézből való magyarázatát vártuk a sinológiától. Ismeretes, hogy Körösi Csoma Sándor a magyar őshaza fellelésének délibábjától csalogatva kelt útra Keletre, s ha a keresett őshazát nem is lelte meg, helyette megteremtette a tibeti filológiát. Az ő halála után száz esztendővel újjászülető tibetisztika - a régi romantikus álmodozás helyett - korszerű tudományos programot készített magának; az új programban első helyen áll az ótibeti források belsőázsiai nomádokra vonatkozó értesítéseinek a kutatása. Az arab, szír stb. források magyarokra s a velük kapcsolatban álló nomádokra vonatkozó történetét tárgyaló források kutatása régi hagyományunk. Iranisztikánk művelőit régóta megragadták s máig fogva tartják a perzsa nyelvű mohamedán történeti források problémái, történeti és nyelvi kapcsolataink az alánokkal és leszármazottaikkal, a jászokkal, nem is beszélve most a finnugor nyelvek eleddig nem tisztázott régi iráni kapcsolatairól. A meglévő stúdiumokhoz ebből a szempontból is felzárkózott korszerű armenisztikánk, és remény van arra, hogy a kaukázusi nyelvek kutatásának előmozdítására fordított erőfeszítéseink előbb-utóbb meghozzák a gyümölcsüket.
Az orientalisztika mindezen tartományai szervesen csatlakoznak nemzeti stúdiumainkhoz, rendszeres művelésük elsősorban a mi feladatunk, bár mint eddig, a jövőben is számítunk külföldi kollégáink eredményes segítségére. Nem véletlen műve, hogy hazánkban az orientalisztikának azok az ágai honosodtak meg és virágoztak fel, amelyeknek kapcsolatai voltak nemzeti stúdiumainkkal. Nem véletlen az sem, hogy orientalistáink a magyar kapcsolatok kutatásának különös figyelmet szenteltek. Mindamellett tisztában voltak azzal, hogy a különös problémákat eredményesen csak azok tudják megközelíteni, akik a szakma általános kérdéseit is ismerik és nemcsak ismerik, hanem megoldásukon eredményesen munkálkodnak is. A csak magyar problémákban való megrekedés menthetetlenül szakmai beszűküléshez, provincializmushoz vezet, onnan pedig a tudománytól idegen sovinizmus ingoványába. Vissza