Az ismeretlen Belső-Ázsia

Előszó

Az európai fehér ember története csodálatos hősi eposz!
Vagy háromezer évvel ezelőtt az ismeretlenség homályából váratlanul előtört egyik törzse; tudományt, művészetet teremtett, munkája nyomán gazdagság, jólét született, kereskedett, hódított. Mikor a vagyonszerző ős vitális ereje megtört, egy fiatalabb, életerőtől duzzadó rokon lépett a helyére, átvette az évszázadok alatt gyűjtött anyagi és szellemi javakat, s az örökséget őrizte, gyarapította. S amikor az is kidőlt a sorból, más, mások léptek a helyére. Úgy ment ez tovább, mint valami történelmi stafétafutás.
Az európai műveltség megszületett, nőtt, izmosodott.
Mindebben nem volna semmi különös vagy meglepő, hiszen Földünk más, egymástól távol eső pontjain is keletkeztek eredeti, önálló civilizációs gócok. Ha a rangot, érdemet a régiség, az elsőség jelentené, a pálmát meg éppen más ragadná el előlünk, mert Európa népei barbár tunyaságba temetkezve szunnyadoztak még, amikor másutt már évszázados, évezredes műveltségek éltek és ragyogtak. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ott, a Földközi-tenger keleti csücskében különösebb körülmények között, messzebbre tekintő célkitűzéssel keletkezett volna az új világ; egynek indult a sok között. Vagy talán olyan tisztes kort sikerült megélnie, mint a többinek nem? Hát csak a kínai műveltség nem öregebb-e nálánál legalább két évezreddel?
A meglepő, a csodálatos az, hogy ez a nyugati civilizáció a hosszú háromezer év végére nem sorvadt el, mint a többi, amelyeken ennyi idő multán már a gyengeség, az elaggás jelei kezdtek mutatkozni: befelé fordultak és saját multjukon rágódtak. Ellenkezőleg, mintha akkor kapott volna csak igazán erőre. Vissza

Fülszöveg

Az ismeretlen Belső-Ázsia az a roppant hegységek falával védett, alig járható sivatagokkal megszaggatott terület, amelyről évszázadokon át hoztak titokzatos híreket utazók, kalmárok, szerzetesek, tudósok, de mélyebb titkai a nyugati emberiség előtt alig egy fél évszázad óta tárulnak fel. Tarka népcsoportok, ősrégi kultúrák gyüjtőmedencéje Belső-Ázsia s történelmi rengések idején nagy népvándorlások elindítója. Innen indultak el azok a népek és törzsek is, amelyekkel a pogány magyarság őshazáiban érintkezésbe került, amelyekkel együtt élt, vagy élet-halálharcot vívott. Ezért a magyar olvasó számára kétszeresen érdekes az az új kép, amelyet Ligeti Lajos könyvében találunk, hiszen megadja kulcsát annak az ázsiai műveltségnek, melyet népünk még a honfoglalás után is, egészen a kereszténység felvételéig megőrzött.
Ligeti Lajos, az európai hírű nyelvész és kutató, egyike a ma élő legnagyobb Ázsiaismerőknek, roppant tudással, de színes és vonzó írói eszközökkel festi meg Belső-Ázsia megismerésének történetét. A keleti nyelvek ismerete lehetővé teszi számára, hogy necsak az ismert nyugati forrásokat, hanem a keleti, elsősorban kínai híradásokat is felhasználhassa. Ugyanily izgalmasan érdekes könyvének második fele, mely a legújabb évtizedek ásatásairól számol be, hiszen az archeológiai kutatások eredménye, a romvárosok feltárása jelentőségében versenyez Babilon és Ninive romjainak felfedezésével.
Gazdag és érdekes könyvet vesz itt kezébe az olvasó, aki a világ és a mult titkaira kíváncsi és különös nagy lelki élvezete lesz annak az olvasónak, aki a magyar előidők homályában, népünk ködbevesző múltjában keres tájékozódást. Vissza