Ligeti Erika kiállítása Békéscsabán a Megyei Könyvtárban

Fülszöveg

1958-ban Szabó Iván növendékeként fejezte be tanulmányait. Kiállított munkáit szemlélve azt tapasztaljuk: meghittség, őszinteség árad szobraiból, melyek a tőmondatok közvetlenségével szólnak hangulatról, gyengédségről, vagy arról érvelnek, hogy kőben bronzban is lehet bízni, vallomást tenni a világ dolgairól, az élet örömeiről, a jó közérzet szellemi igényeiről. Minden alkotása tiszta plasztikai nyelven nyilatkozik meg, semmilyen emésztetlen okoskodás nem található bennük, valahányat a szobrászati formák belső logikája jellemzi.
Puha gesztusokkal, világos motivumokkal adja elő vizuális elképzeléseit, néhány félreérthetetlen mozdulatban foglalja össze a megszokott cselekvések egész sorát. S ezek a történések, helyzetek mindig háromdimenziós, anyagszerű konkrétumokban jelennek meg nála, testet öltött látvány valamennyi, térben végbemenő taglejtés, egyértelműen kirajzolódó kontúr, képzeletkeltő szoborfelület.
Anatómiai részletezésnek nyoma sincs szobrain, de látni, hogy a művész minden végtag, ízület, testrész helyének, arányának biztos ismerője. Szobrai minden oldalról mást, újat mutatnak, nem egy főnézetbe komponálta őket. Mindig az egészet látja, és csak a lényeg kiemelése érdekében hangsúlyozza a részleteket.
Olyan rácsodálkozó lényeglátással, eredeti fantáziával néz a világra, melyet többnyire elveszítettünk gyermekkorunk határán.
Hasonló mentalitás jellemzi érmészetét is, 1956 óta kiállító művész. 1972-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban Tornyai-plakettet, 1985-ben érdemes művész címet kapott. Szentendrén él.
Lázár Emma Vissza