Libanon 1940. január-február

Előszó

Az érmen ábrázolt férfimellkép nem a művészi fantázia szülöttje, hanem hasonmása az 1496-ból származó és az Országos Levéltárba» 1496./24575. sz. a. megtalálható okiraton levő pecséten megőrzött ábrázolásnak. Mint ilyen a magyar zsidónak legrégibb arcképe.
Mi bizonyítja azt, hogy a pecséten ábrázolt férfi tényleg Men- del prefektus? A szóbanforgó okirat Budán kelt 1496. december 12-én.1) A németnyelvű írás azt tartalmazza, hogy Tamás szent- györgyi és bazini gróf megállapodást kötött Mendel zsidó prefektussal („Jacob Mandl, Obrister der J u d i s c h h a i t“), amely szerint Tamás gróf Mendelnek járó adósságát a következő 3 évben P r e n 11 pozsonyi zsidónak részletekben megfizeti. Az okiraton a grófnak piros pecsétje látható, továbbá a két kifogástalan állapotban megmaradt zöldszínű pecsét, ezenkívül még három pecsét- töredék, amely nyilván az okiratban szereplő keresztény uraké volt. Minket az ép pecsétek érdekelnek. Ezek közül az egyik felső részén két héber betűt látunk !tt\ , az alattuk levő medaillonban pedig címeres oroszlánt felemelt mellső jobblábbal.2) Ez a két héber betű kétségtelenül névkezdőbetűket jelent és pedig első feltevés szerint Mendel Jakab akkori zsidó prefektus nevének kezdőbetűit. Oroszlán ebben az időben elég gyakran fordult elő zsidó feliratokon, elsősorban Spanyol- és Olaszországban, sírköveken, továbbá Eszter könyvtekercse bevezető részében. E pecséten levő oroszlán feltűnő hasonlatosságot mutat Kohen Qerson 1527-ben Prágában kiadott hag- gadája "pöt? kezdetű imát tartalmazó oldalán ábrázolt oroszlánnal, amit általában a cseh címer alkalmazásának tartanak. Mándl Rernát szerint8) ugyanilyen oroszlán van vitéz János érsek egykori pecsétjén is.

Vissza