Polikuska

Előszó

Részlet a könyvből:

"Ahogyan parancsolni méltóztatik, úrnőm! Csakhogy hát kár ezekért a Dutlovokért. Valamennyi kemény fickó, kivétel nélkül, de ha már nem adunk senkit a szolgaszemélyzetből, nem kerülhetik el, nekik kell állítani katonát - mondotta az intéző. - hiszen már most is mindenki rájuk mutat. Különben is... ez az ön akarata szerint történik!
És most rátette jobbját a balkezére, mind a kettőt eltolta a hasától, fejét áthajtotta a másik oldalra, szinte csámcsogva behúzta keskeny ajkát, elfordította szemét és elnémult azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy sokáig hallgat és ellentmondás nélkül veszi tudomásul az egész butaságot, amit a nagyságos asszony fog majd néki erre felelni.
Ez volt az intéző a szolgaszemélyzet jobbágyai sorából, beretváltan, hosszú kabátban (egészen különös "intéző-szabással"), aki egy őszi estén állt úrnője előtt, hogy megtegye jelentését. A nagyságos asszony fogalmai szerint ez a jelentés abból állt, hogy meghallgasson elszámolásokat elintézett gazdasági esetekről és közöljön intézkedéseket eljövendőkről. Mihajlovics Jegor intéző fogalmai szerint a jelentés szertartása, mely abból állt, hogy kifelé fordított lábujjheggyel, egyenes tartással áll a sarokban, arccal a pamlag felé fordulva, meghallgat mindenféle fecsegést, mely nem tartozik a tárgyhoz, és különböző módon ráveszi a nagyságos asszonyt, hogy végül gyorsan és türelmetlenül mondja: "Jól van, jól van! Mihajlovics Jegor minden ajánlatára." Vissza

Fülszöveg

Lew Nikolájevics Tolsztoj
1828-1910

A legnagyobb költők egyike. Orosz gróf, tiszt a cár hadseregében, a Kaukázuban szolgál. Dúsgazdag. Még fiatalon otthagyja a fényes, pompás életet, visszavonul birtokára s megírja nagy műveit.
Angliából hazatérőben 1861-ben, Brüsszelben írta "Polikuska" című novelláját. Két hétig tartózkodott ott, mert meg akarta látogatni Proud'on szocialistát, kihez a Londonban élő Herzen ajánlotta. Ennek a novellának megírása azonban bizonyára mélyebb forrásból fakadt: Londonban tudta meg Tolsztoj, hogy hazájában megszüntették a jobbágyságot s egyúttal kinevezték az ő kerületében békés "közvetítőnek", hogy rendezze a viszonyt a hajdani lélekbirtokosok és a jobbágyok között.
Most mintha "Poliguska" című novellájában az író még egyszer elénk akarná állítani a jobbágyság példátlanul felháborító igazságtalanságát, minden emberi viszonyra mérgező hatását. Itt azt mutatja be, hogy a szándékolt jótett, és pedig az, mely emberien helyes és éppen az orosz néppel szemben indokolt: az erkölcsi segítség a kimutatott bizalom révén, hogy épp az ilyen jótett, ha alapjában sikerrel jár is, mégis balul üt ki, amint beleszül egy ostoba kis véletlen. Talán még soha senki nem hallotta műve kezdetében ennyi jól meghallott, szociális hamis hangot, talán nem jutott még egyszerű, igénytelen eszközökkel soha senki eddig a határig, mely a szívekbe markol.
És egyúttal félelmetes az a mindent meglátás, amely ebből a sajátos fanyar gúnnyal átitatott elbeszélésből kiárad. Minden alakját a tisztára emberi tökéletes típusává emeli.
Turgenyev el volt ragadtatva ettől a novellától, csak éppen a kisgyermek halálát vélte fölöslegesnek. Holott Oroszország proletariátusát ma a városban a példátlan lakásnyomor hihetetlenül írtja. Rakásra pusztulnak ott az emberek.
Tolsztoj igazat adott Turgenyevnek s ostoba fecsegésnek minősítette "Poliguska" -t - mely nem csupán mestermű, hanem nagyértékű költői emlék. Vissza