Levente/Utazás egy sirdomb körül

Előszó

Utazás egy sírdomb körül
Az íróasztaltól a beteg ágyáig. Álmatlan álmok
Részlet:
... Futottam önmagam elől. "Ő" üldözött: az "Én"...
Azok a bölcsek, kik tagadják, hogy a teremtés csodája, az ember, két részből áll: lélekből és testből, hallgassák meg az én történetemet, aki végig küzdöttem e kettőnek a túlsúlyát egymás ellen, s láttam, éreztem, mint törik össze az az egyedül (?) hatalmas anyag a test, ama "semmi", ama láthatatlan fogalom, a lélek előtt.
Épen azon a napon, amelyen megbetegedett, kezdtem hozzá egy új munkához, melyből az első kötet elkészítését ez év végéig megígértem a kiadónak, Ráth Mórnak.
Nem regény ez; hőse nem regényalak, hanem a valóélet és az igaz szabadság utáni vágy csodatetteinek hőse, Benyovszky Móricz.
Kicsiny gyermek korom óta rajongok érte.
Mikor legelőször az iskolába felvittek, gyáva gyerek voltam, minden pajtásom kifogott rajtam. Szokás volt gúnyneveket adni egymásnak. Nálam nem volt rá szükség, elég volt a keresztnevem csúfolódásnak. "Móó - ricz!" Sírva kerültem haza. Panaszt tettem az apámnál, hogy miért kereszteltek engem Móricznak, hogy csúfol vele minden gyerek. Akkor aztán az apám térdére vett, megmondá, hogy azért választotta a számomra ezt a nevet, mert ezt a legvitézebb magyar hős viselte, akinek története még akkor élénk emlékezetben volt: Benyovszky Móricz, és aztán elmesélte nekem e csodaember történetét. Vissza