Levendula szívvel, lélekkel

Előszó

A levendula (Lavandula augustifolia) a Karl Linné-féle rendszertan alapján az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó örökzöld félcserje. Őshazája a Földközi-tenger környéke. Lila "virágbugái" és jellegzetes illata alapján könnyen felismerhető. Nálunk csak termesztett kultúrákban fordul elő. Az egyik legismertebb és -kedveltebb gyógynövény. Az ókor óta nyugtató, fertőtlenítő, sebregeneráló, görcslazító, feszültség- és stresszoldó tulajdonságait szokás említeni. Felhasználása nagyon sokrétű: a kozmetikai ipartól, a fitoterápián át, a likőripar és újabban a gasztronómia is megkülönböztetett érdeklődéssel fordul a levendula felé. Az ezoterikus gondolkodásban a levendula a kifinomult szellemi energia jele. A levendula virágszínét kedvelőkre a misztikus gondolkodásra való hajlandóság jellemző. A keresztény kultúrkörben - a virág lila színe miatt - a bűnbánatnak, így Mária Magdolna az attribítuma, de egyúttal jelzi Szűz Mária alázatosságát is. A középkor nagy doktora, Szent Hildegárd a levendulás borban, vízben, mézben főzve készített orvosságot betegeinek. Vallotta, hogy a fej különleges és feltétlen gyógyszere tisztítja az elmét, éber és eleven tudatot eredményez. Jó befolyással bír a szívre, gyomorra, májra. Ma nálunk is reneszánsza van a gyógynövények használatának, nem utolsó sorban a levendulának. Jelzi a megnövekedett érdeklődést az is, hogy a közelmúltban Tihanyban és Vásárosmiskén is nyílt Levendula-ház, Pannonhalmán pedig a Főapátság nyitotta meg a nagyközönség előtt gyógynövénykertjét és gyógynövényházát. A gasztronómia területén is megnyilvánuló fokozott érdeklődésre ad választ Halmos Monika magas szintű szakmaisággal megírt levendulás könyve.

Kiss Domonkos
OSB Tihany - Bencés Apátság Vissza