Levéltári Szemle 1990/1-4.

Előszó

Négy évtized bizonyára nem hosszú idő egy szakmai folyóirat életében, de ha a megtett út egészét tekintjük, annak minden kísérő jelenségével együtt, akkor szerény elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a Levéltári Híradó - Levéltári Szemle ez idő alatt is a szakma egyik fontos tükrévé, reprezentánsává vált. Megbecsüléssel emlékezhetünk alapítóira, szervezőire és első munkatársaira, akik a magyar társadalom és a szellemi élet évszázados hagyományait megtagadó és szétromboló totalitárius diktatúra közepette a "gyanússá" lett és szüneteltetett Levéltári Közlemények pótlására elindították a magyar levéltárosok sokszorosított, információs tájékoztatóját. Kezdetben jelentősége alig haladta meg puszta létezését, hiszen oldalait a korszerűsítés címén szolgaian fordított szovjet cikkek, a levéltárügybe is betört tervgazdálkodásról szóló beszámolók töltötték meg. A körülmények azonban a társadalmi, politikai változások függvényében fokozatosan javultak és az 1950-es évek közepén az évente 4 alkalommal megjelenő közlöny már valóban betölthette feladatát, a levéltárosok érdemi publikációs és tájékoztató fórumává válhatott.
1961 fontos fordulópontot jelentett a kiadvány számára. Nemcsak a címváltozás és az évi négy szám megjelentetése jelezte a minőségi változást, hanem az 1960-as években napvilágot látott számos cikk, amelyek témái a szakmai munka majd valamennyi területét felölelték. Természetesen e fellendülés mögött a levéltárosok konkrét munkája, a belső szakkérdésekkel való foglalkozás igénye állt. Ez a fondjegyzékek, repertóriumok, leltárak készítésének korszaka. Vissza