Fülszöveg
„Mindenre, de mindenre emlékszem.
Feküdtünk, és képtelenek voltunk kibontakozni az ölelésből - harapásom nyoma ott maradt a válladon. Lábunk összekulcsolódott, lábfejünk becézőn összesimult, krémtől sikamlós ujjaink összefonódtak. A villamoson bámultak bennünket, öklöd az orrom előtt, én pedig csókolgatom azt a kis csontocskát, kiszámolva a júliust. Megyünk fel hozzád, s úgy érzem, a lift elviselhetetlenül lassan emelkedik.
Az asztal alatt a cipőd, a zokni belegyűrve. Akkor csókoltál meg először ott, s én képtelen voltam elengedni magamat. Abban a tudatban nősz fel, hogy oda nem nyúlhatnak. Hiszen csak a fiúk hiszik, hogy a lányoknak valami titok van a lábuk között, pedig ott csak nyirkosság, miazmák és baktériumok vannak. Reggel nem találtam a bugyimat, valahová eltűnt, mindent feltúrtam, de nem leltem meg. Most is azt hiszem, hogy te csented el, s eldugtad valahol. Nélküle mentem el. Lépdelek az utcán, a szél bevág a szoknyám alá, hihetetlen érzés, mintha körös-körül mindenütt...
Tovább
Fülszöveg
„Mindenre, de mindenre emlékszem.
Feküdtünk, és képtelenek voltunk kibontakozni az ölelésből - harapásom nyoma ott maradt a válladon. Lábunk összekulcsolódott, lábfejünk becézőn összesimult, krémtől sikamlós ujjaink összefonódtak. A villamoson bámultak bennünket, öklöd az orrom előtt, én pedig csókolgatom azt a kis csontocskát, kiszámolva a júliust. Megyünk fel hozzád, s úgy érzem, a lift elviselhetetlenül lassan emelkedik.
Az asztal alatt a cipőd, a zokni belegyűrve. Akkor csókoltál meg először ott, s én képtelen voltam elengedni magamat. Abban a tudatban nősz fel, hogy oda nem nyúlhatnak. Hiszen csak a fiúk hiszik, hogy a lányoknak valami titok van a lábuk között, pedig ott csak nyirkosság, miazmák és baktériumok vannak. Reggel nem találtam a bugyimat, valahová eltűnt, mindent feltúrtam, de nem leltem meg. Most is azt hiszem, hogy te csented el, s eldugtad valahol. Nélküle mentem el. Lépdelek az utcán, a szél bevág a szoknyám alá, hihetetlen érzés, mintha körös-körül mindenütt te lennél. Tudom, hogy létezem, de örökösen kell a bizonyíték, az érintésed. Nélküled üres, székre hajított pizsama vagyok. Csak miattad lett oly kedves számomra a kezem, lábam, testem - mert te csókoltad, te szereted."
Vissza