Levelek V.

Fülszöveg

Maga helyesen olvas engem, mindig is helyesen olvasott, így augusztusi levelemből is pontosan sejtette meg, amit nem mondtam ki nyíltan: hogy ez az időszak számomra az eszmélkedés alfája volt, önmagam új birtokbavétele, de legalábbis az első lépés ahhoz, hogy megindulhassak saját középpontom felé (amitől a zilált körülmények oly messzire sodortak). És így nyilván helyesen olvassa majd e híradásom soraiban és sorai között is: elégedetlenségemet, aggályaimat és gondjaimat, hogy el kell mennem innen: ha nem a körülmények, akkor már maga az évszak véget vethetne - lassú elfordulásával - az itteni nyomorúságnak! És itt ezt tanultam meg, ezt: hogy mennyire szükségem volna most valamilyen állandóságra, egy házra, egy kertre, csöndre, magányra, egyenletes életgyakorlatra, - változásról hallani se akarok, de sokáig, sokáig, irtózom ettől a fenyegetéstől. És azzal is tisztába jöttem: egy régi házra vágyom: nekem ugyanis a múlt rezgései, amelyek oly finoman itatják át a régi dolgokat, azok... Tovább

Fülszöveg

Maga helyesen olvas engem, mindig is helyesen olvasott, így augusztusi levelemből is pontosan sejtette meg, amit nem mondtam ki nyíltan: hogy ez az időszak számomra az eszmélkedés alfája volt, önmagam új birtokbavétele, de legalábbis az első lépés ahhoz, hogy megindulhassak saját középpontom felé (amitől a zilált körülmények oly messzire sodortak). És így nyilván helyesen olvassa majd e híradásom soraiban és sorai között is: elégedetlenségemet, aggályaimat és gondjaimat, hogy el kell mennem innen: ha nem a körülmények, akkor már maga az évszak véget vethetne - lassú elfordulásával - az itteni nyomorúságnak! És itt ezt tanultam meg, ezt: hogy mennyire szükségem volna most valamilyen állandóságra, egy házra, egy kertre, csöndre, magányra, egyenletes életgyakorlatra, - változásról hallani se akarok, de sokáig, sokáig, irtózom ettől a fenyegetéstől. És azzal is tisztába jöttem: egy régi házra vágyom: nekem ugyanis a múlt rezgései, amelyek oly finoman itatják át a régi dolgokat, azok pótolnak mindenféle emberi érintkezést, - minden ember elől el szeretnék bújni egy időre; csak most tántorodott meg igazán minden ember, most bizonytalan önmagában - és több buzdításra van szüksége, mint eddig bármikor, több támogatásra, bátorító noszogatásra, és amit én e képességekből kínálni tudok. Némileg összeszedett szívemnek energiáit, túl könnyen és túl készségesen - át is adom az embereknek; de ez a közlékenység (minthogy annyi mindent kell jóvátennem és pótolnom önmagamban) megintcsak elernyed és elszegényedik, és valami lényeges méltánytalanság történik velem, akinek - hiába -az a sors jutott, hogy ne közvetlenül, hanem közvetve, a munka alakzataiban, adja át és adja fel magát. Vissza