Levelek Id. Szilágyi Ferenchez

Előszó

1816-ban az öregedő Kazinczy Ferenc honfitársai számára fel akarta fedezni a Királyhágón tuli országrészt, mivel "Erdély inkább terra incognita, mint Európának tőlünk legtávolabb fekvő országai." "Mióta Erdélybe beléptem, magyartól nem hallottam egyéb szót, mint magyart" - jegyezte fel meglepődve, hiszen otthon nemcsak a főurak, de a köznemesek tetemes része is társaságban, gyűlésen a magyar gyakran félreértve latinul, németül vagy franciául beszélt. Kazinczyt egyforma vendégszeretettel fogadták a palotákban, kuriákban s szegényes paplakokban. "...itt a társasági együtt létekben is valami szívesebb, melegebb van, - írta - mint hazánk korcs tájékain. "Kolozsvárt Döbrentei Gábornál találkozott az Erdélyi Múzeum c. folyóirat iróival, a katolikus, a lutheránus és az unitárius pap mellett a református professzor Szilágyi Ferenccel, "kinek kedves külsője aszerint nyer szivet, ahogyan mély tudományai s lelke miatt közönségesen szerettetik". A fiát is megemlítette a fiatal literárotok között.
Míg a reformkorból, ifjabb Wesselényi Miklós körétől, számos napló és levél maradt fenn, addig a XIX. század elejének Erdélye jobbára számunkra is ismeretlen föld, lakóiról, műveltségükről, iskolaügyükről - hogy csak a minket érintő témákat emlitsük -, alig tudunk valamit. E hiányokat szeretnénk némileg csökkenteni az idősebb Szilágyi Ferenchez írt levelek közreadásával, melyek az Egyetemi Könyvtár kézirattárába (jelzete G 316) a néhai igazgató, Szilágyi Sándor hagyatékából kerültek.
Vissza