Fülszöveg
"Még nem költöztünk be a házunkba, mert előbb rendbe kell hozni. A pompás Sándor-palota, amely majdnem olyan nagy, mint a Szent Pál-katedrális, a királyi palota közelében áll, hatvanhárom szobája van. Minden szoba igen nagy. A fogadóterem szerintem olyan hosszú, mint a Moorgate utcai vasútállomás, vagy csaknem akkora; hatalmas, a közepén aranyozott pillérek sorakoznak és a falakat mindkét oldalon nagy tükrök díszitik. A napokban felmentem oda, két gyermekkel a háromból és egészen megriasztott a ház mérete, szobák száma; hogy hogyan fogunk ott berendezkedni, ma még megoldatlan probléma (...) Herceghez illő lakásunk lesz, de nem szabad elfelejtenetek, hogy most mi vagyunk az első számú család Magyarországon, és ezzel mindent megmondtam. Mostantól még nagyobb lesz a személyzet, bár szerintem a ház már most is tele van elegendő valetaille-lel. Látjátok, mire kényszerít a rang. Mostantól lesz egy maitre d"hotel, egy kapus, még egy komornyik, még egy testőr, egy huszár; tudjátok, a...
Tovább
Fülszöveg
"Még nem költöztünk be a házunkba, mert előbb rendbe kell hozni. A pompás Sándor-palota, amely majdnem olyan nagy, mint a Szent Pál-katedrális, a királyi palota közelében áll, hatvanhárom szobája van. Minden szoba igen nagy. A fogadóterem szerintem olyan hosszú, mint a Moorgate utcai vasútállomás, vagy csaknem akkora; hatalmas, a közepén aranyozott pillérek sorakoznak és a falakat mindkét oldalon nagy tükrök díszitik. A napokban felmentem oda, két gyermekkel a háromból és egészen megriasztott a ház mérete, szobák száma; hogy hogyan fogunk ott berendezkedni, ma még megoldatlan probléma (...) Herceghez illő lakásunk lesz, de nem szabad elfelejtenetek, hogy most mi vagyunk az első számú család Magyarországon, és ezzel mindent megmondtam. Mostantól még nagyobb lesz a személyzet, bár szerintem a ház már most is tele van elegendő valetaille-lel. Látjátok, mire kényszerít a rang. Mostantól lesz egy maitre d"hotel, egy kapus, még egy komornyik, még egy testőr, egy huszár; tudjátok, a huszároknak olyan gyönyörű az egyenruhájuk, hogy Pesten minden lány megfordul utánuk, mert hatalmas fehér tollbokréta van a csákójukon, ragyogó sárga-arany a kabátjuk, hosszú a kardjuk, és még Isten tudja, mi minden van rajtuk."
Mary Elizabeth Stevens vetette papírra a fenti sorokat, aki 1864 és 1869 között az Andrássy családnál szolgált nevelőnőként. A Franciaországban nevelkedett fiatal angol lány részletesen beszámol családjának mindennapjairól, tapasztalatairól, az eseményekről. Egy külföldi szemével láttatja a kiegyezés korának Magyarországát, és azon belül is a korszak egyik központi alakját és családját. Sajátos szemszögből örökíti meg a magyar arisztokrácia életét, mentalitását, társasági viszonyait, melyeket hamisítatlan női megfigyelésekkel egészít ki a társas érintkezés normáiról, a gyereknevelés elveiről, az öltözködési és étkezési szokásokról, a szórakozásról. A jó neveltetésben részesít, mélyen vallásos, puritán életvitelű lány gyakran az erős kritikától sem riad vissza, sajátos tükröt tartva korának, környezetének. Az eddig Magyarországon ismeretlen, hallatlanul izgalmas forrást főbb szereplők portréi, a helyszínekről készített fotók egészítik ki.
Vissza