Levelek a száműzetésből

Előszó

A fejedelem Lengyelországnak fordította lova száját...
A kuruc kesergő énekek szerint panaszos kiáltással vett búcsút édes hazájától, »sok pénzébe, költségébe került« váraitól, mint aki »a világ szélére« indul, honnét soha vissza nem térhet. Valójában aligha sejtette, hogy utoljára látja Magyarország földjét, utoljára hallja a kuruc tábori dobokat. Igaz, a dúló-fosztogató császári hadak elözönlötték az ország legnagyobb részét, csüggesztő kimerültség, árulás, pestis szörnyen megtizedelte, szertezilálta a kuruc seregeket. De Kassa még állt, Munkács, Huszt, Ungvár, Murány még Rákóczi hűségén volt, s a fejedelem nem mint menekülő lépte át a határt, hanem hogy végső diplomáciai erőfeszítéssel megfordítsa a hanyatló felkelés sorsát. A vezérlő fejdelem a törökkel hadakozó orosz cár, Nagy Péter táborába sietett. Kisszámú kíséretében a személye körül szolgálatot teljesítő nemes ifjak, a »bejárók« között ott volt az a huszonegy éves székely legény is, akinek élete, neve aztán a legszorosabban összefonódott a fejedelemével, - akinek alakja ma mint a megható hűség képe áll előttünk: Mikes Kelemen.
Rákóczinak és híveinek hamar be kellett látniuk, hogy diplomáciai igyekezetük nem hoz sikert. Odahaza az árulás Majténynál lerakatta a fegyvereket. A nyilak kuruc vitézekből bujdosók lettek. Ausztria ellensége, a francia király talán még segít, gondolta a fejedelem, s Danckában (a mai Gdanskban) hajóra szállt, hogy Párizsba menjen. Mikes ezúttal is vele.
A hajó viharba került. A halálos veszély perceiben Mikes szeme előtt is elvonulhatott egész addigi élete. Tizenhét esztendős korában került a fejdelem mellé, 1707-ben. Gyermekkorára szörnyű esemény sötét árnya nehezült: apját, aki Thököly híve volt, a császár generálisa, Heister, állatias kínzások közt kivégeztette. Ilyen emlék hatására más talán forradalmárrá keményedik, s bosszúját a nemzet sérelmeinek tengerébe önti. Mikes lágyabb jellem volt, s nem lett belőle igazságát karddal kereső, engesztelhetetlen szabadsághős. A jezsuiták - akiknek hazafiatlanságáról Rákóczi olyan keserűen írt - bizonyára nem is erre nevelték a kolozsvári konviktusban. A csatamezők nagy iskoláján sem ment át; a fejedelem apródjaként, majd mint belső szolgálattevőnek nem kellett ütközetben résztvennie. Hogy mennyit érthetett meg a fölkelés nagy céljaiból a még úgyszólván kamasz-éveit töltő ifjú, ma már nehéz volna megmondani, egy azonban bizonyos: Rákóczi Ferenc szálfa-alakja óriási hatást tett rá. Rajongva szeretett fejedelméért a bújdosás minden keserűségét is panasszó nélkül vállalta. Vissza