Levelek 1949-2000 - CD-vel

Előszó

GÁLL ERNŐ LEVELEZÉSÉNEK SZELLEMI HORIZONTJA
„Azt üzenem továbbá, hogy írj nekem levelet állandóan. És másnak is.
Szerintem e tekintetben Kazinczy korát éljük.''
Huszár Sándor
Gáli Ernő levelezésének közreadásával a romániai magyar kisebbségtörténet olyan forrással gazdagodik, amelyet aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni a romániai magyarság 1949-1989 közötti szellemi életét vizsgáló, illetve az 1989-es fordulat utáni első évtized során bekövetkezett változásokat feltérképező majdani kutatások során. A levelek az erdélyi magyarságnak egyféle „másodlagos nyilvánosságába" engednek betekintést a kommunizmus utolsó húsz éve, illetve a posztkommunista hatalomváltást követő első évtized távlatából, hiteles képet tárván az olvasó elé arról, hogy miként élt és gondolkozott a romániai magyar értelmiség egy meghatározó rétege, milyen kihívásokkal találta szembe magát mindennapi munkája során, hogyan alakította viszonyát a hatalommal, milyen túlélési praktikákhoz folyamodott, miként ábrándult ki fokozatosan a „megvalósult szocializmus" eszményéből és hogyan alakult ennek következtében a baloldaliság szellemi helyzete, melyek voltak a korszak meghatározó vitái, milyen személyi ellentétek terhelték a közéletet, hogyan látta el az elit a jövőképzés és a jövőalakítás nagy felelősséggel járó feladatát, illetve hogy miként alakult mindez az 1989-es fordulatot követően.
A fenti kérdésekre a soron következő levelekből kibontakozó válaszokat természetesen Gáli Ernő személye fókuszolja, hiszen a levelek tőle indulnak és őhozzá érkeznek, ám mindez semmit nem von le a gyűjtemény dokumentumértékéből. Gáli Ernő fontos közéleti szerepeinek, kapcsolatrendszere kiterjedtségének, rendkívüli tájékozottságának, problémaérzékenységének és önrevíziós készségének tudható be, hogy a fókusz közel sem szűk: a levelekből kibontakozó szellemi horizont minden kétséget kizáróan kortörténeti jelentőségű. Gáli Ernőt már életében sokan nevezték „egyszemélyes intézménynek" - ennek a minősítésnek az igazságértékét levelezésének mind extenzív, mind intenzív dimenziói minden eddiginél meggyőzőbb módon támasztják alá. A gyűjtemény dokumentumértékéhez sokat ad hozzá továbbá az a tény, hogy Gáli Ernő levelezőpartnerei többségükben a kor meghatározó személyiségei, akik pályájuk tapasztalataival és tanulságaival, személyes hangvételű helyzetértékeléseikkel és -értelmezéseikkel árnyalják-gazdagítják a levelek imponáló tömegéből kibontakozó korrajzot.
A levelezés fontosabb jellemzői
A Gáli Ernő-levelezés leglátványosabb jellegzetessége kétségkívül az anyag terjedelmi dimenziója. A gyűjtemény 522 partnerhez címzett, illetve tőlük kapott, összesen 5612 levelet tartalmaz. Több levelezőtárssal fenntartott kapcsolat 25-30 évet foglal magába, esetenként százakban kifejezhető nagyságrendű levélváltást eredményezvén. A leghűségesebb levelezőpartner a szegedi Ilia Mihály, akivel 1975 októbere és 2000. május eleje között 390 levelet váltott. A leghosszabb időtávot átfogó levelezést a marosvásárhelyi Spielmann Józseffel folytatta: 1949 októbere és 1985 szeptembere között - ami 35 kerek esztendőt tesz ki! - 164 levelet váltottak. Rendkívülinek számít továbbá a Méliusz Józseffel fenntartott levelezőpartneri kapcsolat, amely 1964 júliusa és 1995 márciusa között 139 levelet eredményezett. Szász János mind a levelezés időtartama, mind a váltott levelek száma és terjedelme tekintetében említést érdemel: 1967 februárja és 2000 áprilisa között 293 levél címzettje, illetve szerzője, a levelezés egészében 309 oldalt tesz ki. A terjedelmi szempontok mellett a kapcsolat szellemi töltete és intenzitása okán is rendkívüli a sepsiszentgyörgyi Veress Dániellel folytatott levelezés, Vissza

Fülszöveg

Gáli Ernő levelezésének közreadásával a romániai magyar kisebbségtörténet olyan forrással gazdagodik, amelyet aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni a romániai magyarság 1968-1989 közötti szellemi életét vizsgáló, illetve az 1989-es fordulat utáni első évtized során bekövetkezett változásokat feltérképező majdani kutatások során. A levelek az erdélyi magyarságnak egyféle „másodlagos nyilvánosságába" engednek betekintést, a kommunizmus utolsó húsz éve, illetve a posztkommunista hatalomváltást követő első évtized távlatából. Hiteles képet tárnak az olvasó elé arról, hogy miként élt és gondolkozott a romániai magyar értelmiség egy meghatározó rétege, milyen kihívásokkal találta szemben magát mindennapi munkája során, hogyan alakította viszonyát a hatalommal, milyen túlélési praktikákhoz folyamodott, miként ábrándult ki fokozatosan a „megvalósult szocializmus" eszményéből és hogyan alakult ennek következtében a baloldaliság szellemi helyzete, melyek voltak a korszak meghatározó vitái, milyen személyi ellentétek terhelték a közéletet, hogyan látta el az elit a jövőképzés és a jövőalakítás nagy felelősséggel járó feladatát, illetve hogy miként alakult mindez az 1989-es fordulatot követően.
Salat Levente Vissza