Levél Apámhoz

Fülszöveg

Levél Apámhoz: ez a cím nem Kafkától származik. A szerző nem adott címet művének. Egyszerű okból: nem szánta műnek, csak közönséges levélnek. Hogy a terjedelmes levél mégis a "mű" irodalmi rangjára emelkedett, ezt nemcsak művészi ábrázoló eszközeivel vagy jellegzetes Kafka-stílusának köszönheti, hanem mindenekelőtt sajátos tartalmi értékeinek. Kafka világképének különösen becses dokumentuma ez a közvetlen vallomás: méltóképpen sorakozhat fel az irodalmi igényű alkotások, a "közvetett" vallomások mellé.
Öt esztendővel korai halála előtt, írói fejlődésének delelőjén írta meg a harminchat éves Kafka 1919-ben ezt a különös vádiratot apja ellen. "Írásaim Rólad szóltak" - írta apjának, mintha azoknak akarna ezzel is igazat adni, akik az "apa-komplexusban" keresik meghasonlott világképének egyedüli okait.
Az egész életmű ismeretében azonban ez a magyarázat aligha bizonyulhat elegendőnek. Többről van itt szó, bizonyságot tesz róla a terjedelmes levél maga is, nem egy részletében. A félelmetes apa csupáncsak része, de egyben óriássá nőtt szimbóluma is annak a világrendnek, mellyel az író meghasonlott, s szabadulni mégsem tudott tőle soha. Nemhiába válik az apai szó a levél szerint is az író számára "égi paranccsá" - vagyis az egész világrend megnyilatkozásává. A levél sokféle tanulságot rejteget, néhol még Kafka oly sajátosan abszurd képalkotásának is nyomára vezet. Csak egyetlen példa: a legjellemzőbb Kafka novellák egyikében, Az átváltozásban az elbeszélés hőse arra ébred, hogy féreggé változott, s így éli tovább életét, megtaposva a családban. Ez a novellában egyetemes érvényűvé avatott kép az apához írt levélben is megismétlődik, ezúttal reális, élményszerű értelmezésben: "...eltávolodtam Tőled egy darabon, önállóan, még ha ez kissé arra a féregre emlékeztetett is, amely a hátulról rátaposó láb alól teste elejével kivergődik..." Vissza