Előszó
A vadon tündére.
Pihenő tengeren száll a terhes gálya...
Vajjon ki bízhatta életét reája! ?..
Nyugtalan kalmárnép, igaz angol fajta ,
Lobogóikat a kincs szerelme hajtja.
Messze vándorolnak,...
Tovább
Előszó
A vadon tündére.
Pihenő tengeren száll a terhes gálya...
Vajjon ki bízhatta életét reája! ?..
Nyugtalan kalmárnép, igaz angol fajta ,
Lobogóikat a kincs szerelme hajtja.
Messze vándorolnak, sík a tenger utja...
Hazájokat vájjon meglátják-e újra!?
Sík a tenger utja, sima és veszélyes.
Titkát fölfedezni egy ember se képes;
Mint a felhőtlen arcz s mosolygó tekintet,
A mely ottan ottan bizalomra intett,
Mignem észrevetted egyszer, hogy alatta
A szivnek örvényit millió szörny lakta.
De miért a hazát emlegetnem itten ?!
Tartsa meg, védje meg a vigyázó isten...
A hazai partok elmaradtak régen,
Ismerős hangjai elhaltak a légben;
A mit az utazók várnak és remélnek,
Csak az, hogy mielőbb száraz földet érnek.
Vissza