Letűnt világ I-III.

Fülszöveg

I. kötet
"Egyáltalán nem véletlen, hogy mintegy hat évtizede az egész földkerekségen Upton Sinclair a legolvasottabb amerikai író" - jelenti ki - minden túlzás nélkül - róla szóló tanulmányában Hegedüs Géza. Való igaz, regényeit a világ számtalan nyelvére lefordították, s olvasók milliói várták türelmetlenül a világirodalom leghosszabbra tervezett regényciklusának, a Lanny Budd-nak évről évre megjelenő újabb köteteit. E páratlan népszerűség oka nyilván abban keresendő, hogy ez a "világtörténelmi riportregény" egyszerre jeleníti meg az események forrásértékű dokumentumait és adja világpolgár hősének és környezete tagjainak rendkívül fordulatos, váratlan eseményekben is bővelkedő regényes életrajzát. Hiszen Lanny Budd 1913-tól, a gyermekkorától kezdve mindig ott van, ahol a nagypolitikában történik valami. Tanúja és résztvevője az eseményeknek, találkozik a korszak leghíresebb politikusaival, közéleti személyiségeivel, Wilsonnal, Clemenceau-val, Roosevelttel, eljut a hitleri Németországba és a sztálini Szovjetunióba is, bepillant a világpolitika döntéshozó műhelyébe, miközben vadromantikus szerelmeket él meg, és még vadromantikusabbakhoz asszisztál - barátként, családtagként...
A szerteágazó cselekményű regényfolyam igazi letehetetlen olvasmány, és mindeközben kimeríthetetlenül gazdag dokumentumgyűjteménye századunk - immár történelemmé vált - politikájának.
II. kötet
"Lanny és Rosemary tehát felfedező útnak eredt. Rövidesen találtak is egy helyet, ahol minden valószínűség szerint nem találkozhattak össze előkelő ismerőseikkel, bementek és Mr. és Mrs. Brown néven bejelentették magukat, előre fizettek - és senki sem kérdezett semmit. Amikor egymást átkarolva belezuhantak a mámorba, elfelejtették a visszataszító környezetet, megfeledkeztek mindenről, azt az egyet kivéve, hogy kevés az idejük. Lanny nemsokára elindul, hogy a nyílt tengeren nézzen szembe a tengeralattjárókkal - Rosemary pedig átmegy Franciaországba, ahol a süvítő gránátok nem sokat törődnek a nő karján világító vöröskereszttel."
III. kötet
Véget ért az I. Világháború...
De a harc - mint tudjuk - akár napjainkig érzékelhető hatással; nem ért véget, sőt most kezdődik, immár nem szuronyos puskákkal, ágyúkkal, hanem a diplomáciai gépezet teljes arzenálját felvonultatva a párizsi béketárgyalásokon, ahol a történelmi geopolitikai elfogultságok és rövidlátás ma már vitathatatlan hendikepjével terhelt politikusok csillapíthatatlan idulatokkal a szívükben és hevenyészett térképekkel a szemük előtt úgy osztják föl Európát az itt élő nemzetek és nemzeti kisebbségek között, hogy közben megfeledkeznek arról, hogy a tárgyalóasztalon vonalzóval meghúzott határok mesterségesen és tolerálhatatlanul vernek sorompót etnikai egységek közé, szétszórnak, megosztanak, sőt hovatovább hosszú évtizedekre meghatározóan újra elássák a csatabárdot - az egymással szomszédos, egymással évszázados történelmi és kulturális szimbiózisban élő népek, nemzetek között.
Trianon!
Wilson, Lloyd George, és legfőképpen Clemenceau!
De a regény protagonistája itt is, most is Lanny Budd, az ifjú világfi, az immár majdnem húszéves kozmopolita, akinek jelentős asszisztensszerep jut ezeken a milliók sorsát évtizedekre meghatározó tárgyalásokon. Sőt a konferencia delegáltjait befogadó Hotel Crillon folyosói - azaz kulisszák mögötti - megbeszélésein is, de a német barát, Kurt révén, a vesztes fél utóvédharcaiba is bepillanthat. És vele együtt természetesen az olvasó is, aki az elmúlt egy-két évben jócskán olvashatott Trianonról, de a XX. század történelemformáló döntéseinek szubjektív, atmoszferikus hátterét talán éppen ebből a regényrészletből ismerheti meg. Mindvégig izgalmasan, olvasmányosan. Vissza