Létezésünk kötelesség

Fülszöveg

JUHOS-KISS JÁNOS (Szék, 1959) Szamosújvár és Kolozsvár szellemi életét szívta magába. 1988. tavaszán átsodródott Magyarországra. 1992-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakán végzett. Első verseskötete Bensőm szorítása címmel, 1996-ban látott napvilágot. írta, hogy a szellem, a lélek és a hit az emberiség legnagyobb feltáratlan drámája. Mert nem tudjuk ezek eredetét, lényegét, pontos összefüggéseit és hatóerejét. A mély és igaz költészet mindig sugall...
"El kell kapni az eget!" - biztatja magát a költő előző kötete egyik utolsó versében. "Valami ősöm akarja: hogy ne hagyjam magam!" Bármily elementáris benne a meggyökerezés, a termő hasznosulás vágya, az "Erdőntúli táj"-ról, közénk költözött Juhos-Kiss János lelkivilága tele van a mindennapok illuziótlanságával, a megigazulást hiába kereső hit drámáival. "Igenis látom hulló nemzedékem! / A semmihez való csatlakozást!" - mondja ki visszavonhatatlan nyíltsággal Nincs Európa! című számvetésében. Biztonságot csak a szerelem gyengédségében, a természettől kapott életritmus oltalmában talál. "Összecsókoljuk / a hegygerincen élő havasigyopárt / a senkiföldjén kóborló reménnyel." Netán ebből az abszurd elszánásból merít bátorságot a mindnyájunk számára tanulságos kétségbeesés mementóinak kimondásához: "Ki mondja meg mi az egész, / ha reggel sóhajtunk, este összeesünk?" "Fegyverrel szívünkben / miért s hová futunk / ha nem védünk és nem vágunk...?" "Világosnál örökre letettük a fegyvert?" Vissza