Fülszöveg
Az Emberiség öntelt, ostoba, rövidlátó. Beavatkozása a Világ, a teremtés egyetemes rendjébe, pusztítása az ökológiai és biológiai rendszerekben már-már visszafordíthatatlannak, jóvátehetetlennek tűnik. Mindannyiunk, az egész Föld lakosságának - de különösen a fehér faj felelősségének - vállalásán múlik unokáink jövendője, életminősége.
A világon minden 5. másodpercben meghal egy öt esztendőn aluli gyermek, lehet, hogy minden 5 percben robban egy gránát, bomba, vagy épp elindítanak egy szuperrakétát valamilyen célpont felé.
Haladunk szuperszonikus gyorsasággal önnön létünk fölszámolásának útján. A 24. óra legvégső perceit éljük. Uramisten! Csak nehogy elkezdődjön a leállíthatatlan, a végső visszaszámlálás!!!
Hát eljött ez is: a latrok ideje. a klónozható állatok és idomítható, másolható emberi érzések, gondolatok lehetősége; amikor a naponta átcímkézett múlt és a dömpingáruk reklámcímkéi alatt elvész az emberi érték- és mértékrendszer állandósága.
Lehetne ez a versek ideje is, és...
Tovább
Fülszöveg
Az Emberiség öntelt, ostoba, rövidlátó. Beavatkozása a Világ, a teremtés egyetemes rendjébe, pusztítása az ökológiai és biológiai rendszerekben már-már visszafordíthatatlannak, jóvátehetetlennek tűnik. Mindannyiunk, az egész Föld lakosságának - de különösen a fehér faj felelősségének - vállalásán múlik unokáink jövendője, életminősége.
A világon minden 5. másodpercben meghal egy öt esztendőn aluli gyermek, lehet, hogy minden 5 percben robban egy gránát, bomba, vagy épp elindítanak egy szuperrakétát valamilyen célpont felé.
Haladunk szuperszonikus gyorsasággal önnön létünk fölszámolásának útján. A 24. óra legvégső perceit éljük. Uramisten! Csak nehogy elkezdődjön a leállíthatatlan, a végső visszaszámlálás!!!
Hát eljött ez is: a latrok ideje. a klónozható állatok és idomítható, másolható emberi érzések, gondolatok lehetősége; amikor a naponta átcímkézett múlt és a dömpingáruk reklámcímkéi alatt elvész az emberi érték- és mértékrendszer állandósága.
Lehetne ez a versek ideje is, és hiszem, hogy lesz is, ahol a költészet, a vers állandó értékű valuta és mindig kéznél lévő "fizetőeszköz" a devalválódó, hagymázas világban.
Nagy Lászlóval szólva: Hiszek a szóban. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem, hogy elvezet a világban még meglévő titkok és pecsétek mögé. Vezet szüntelen a halál ajkain, a szakadékok szélén.
Hiszek a szóban. Mindenek és mindennek ellenére is. Mindvégig, amíg van erőm, lélegzetem, szomjúságom és jussom az ajándékba kapott Teremtő képzelet birtokbavételére és alakítására.
1958. december 15-én születtem Bucsán, a Sárrét szélén, a Háromföld határán, azon a tájon, ahol Szűcs Sándor, Győrffy István és boldog emlékezetű barátom, költőtársam és mentorom, Körmendi Lajos. Sokat köszönhetek nekik a lélek-öltözködés divatmentes világának megismerésében. 1977-ben az V. Sárvári Diákköltők-Diákírók Találkozóján Nagy Lászlónak c. versemmel bronz oklevelet nyertem; ez a vers volt első publikációm. Később az FMK jeligés irodalmi pályázatán 1986-ban szintúgy bronz oklevelet nyertem, majd a Mozgó Világban Kézjegy c. összeállításában Sumonyi Papp Zoltán is bemutatott más szerzőkkel együtt. Komoly változást hozott életembe a Jászkunság c. folyóirat körül megjelenő szerzője is. (Körmendi Lajos volt a főszerkesztő.) Első kötetem 1992-ben jelent meg Tartuba, Észtországban. A lélek kavicsai címmel, a második Kincsek és roncsok címmel magánkiadásban Karcagon 1995-en, A távolság leltárhiánya című kötetem a Barbaricum Könyvműhely kiadásában, Körmendi Lajos szerkesztésében ismét Karcagon jelent meg 1999-ben, míg a negyedik Emlék/fel/ezés címmel Miskolcon, a Felsőmagyarország Kiadónál, Serfőző Simon gondozásában 2006-ban. Közben megnyertem egy verspályázatot Szeghalmon, amelyet a Nagy Miklós Városi Könyvtár hirdetett meg 2004-ben, s amely szintén jeligés volt. Közölte verseimet, írásaimat, recenzióimat a Polisz, a Palócföld, a Tekintet, a Forrás, a Jászkunság, a Dunapart, a Széljárás és egy versemet 1994-ben az Ausztráliai Magyarság is lehozta. Legújabban a Kapu és az Agria folyóirat ill. periodika közli folyamatosan írásaimat. Hiszek a vers, a költészet újbóli feltámadásának szükségességében, léleképítő erejében.
Vissza