Leszámolás (dedikált példány)

Fülszöveg

„Bár világköltői igény munkál benne, a magyar nyelv nem egy nyelv a többi közül számára, hanem egész költői látásmódjának kiindulópontja és végső menedéke." „Kettős feszültséget hordoznak ezek a költemények: benne az atomkor embere járja végig a lélek ősi tájait, s a nyelv bűvésze kutat a tudatalattiban, azon a tájon, ahol a »nyelv alatti« rétegek húzódnak, ahonnan később a megfogalmazás szintjére bukkannak a torlódó érzéstömbök." „Népi mondóka és technikai civilizáció, játszi ismételgetés és szigor, csak a tényekre összpontosító közlés, bájos egyszerűség és csinált bonyolultság egységesítésének lehetőségét kínálták ezek az archaikus népi imádságok, melyek ugyanakkor újra felszabadítják lelkében a nyelvszeretet érzését, s még inkább arra csábítják, hogy kipróbálgassa a szavak teherbírását. Major-Zalát a modern nyelvfilozófia eredményei láthatóan nem hagyták hidegen, ám az olvasó számára nem az az érdekes, hogyan keresi a közlés különböző szintjeit, hanem az, milyen becéző... Tovább

Fülszöveg

„Bár világköltői igény munkál benne, a magyar nyelv nem egy nyelv a többi közül számára, hanem egész költői látásmódjának kiindulópontja és végső menedéke." „Kettős feszültséget hordoznak ezek a költemények: benne az atomkor embere járja végig a lélek ősi tájait, s a nyelv bűvésze kutat a tudatalattiban, azon a tájon, ahol a »nyelv alatti« rétegek húzódnak, ahonnan később a megfogalmazás szintjére bukkannak a torlódó érzéstömbök." „Népi mondóka és technikai civilizáció, játszi ismételgetés és szigor, csak a tényekre összpontosító közlés, bájos egyszerűség és csinált bonyolultság egységesítésének lehetőségét kínálták ezek az archaikus népi imádságok, melyek ugyanakkor újra felszabadítják lelkében a nyelvszeretet érzését, s még inkább arra csábítják, hogy kipróbálgassa a szavak teherbírását. Major-Zalát a modern nyelvfilozófia eredményei láthatóan nem hagyták hidegen, ám az olvasó számára nem az az érdekes, hogyan keresi a közlés különböző szintjeit, hanem az, milyen becéző gyönyörűséggel játszik el a nyelvvel. Ez a nyelv évszázadok mélyéből zeng fel. Ezen szólottak a régi kolostorok lakói és a mocsarakba menekülő parasztok. De Major-Zala egy-egy játszi hangváltással más régiókba tudja transzponálni a szavakat. Erre a szellemes és ravasz verskezelési módra idézünk egy példát " (Rónay László, Vigília, Budapest 1981.) „Változatos és gazdag költői pálya indult, a fribourgi magyar költő távlatos világot épített magának, az avantgarde expresszív nyelvének hatására alakította ki saját hangját, majd a régi magyar vers és az archaikus népköltészet vonzásának engedett, hogy később visszatérjen ahhoz a szabad alakításhoz, amit az avantgarde vívmányait is felhasználó modern költészet mutat." (Pomogáts Béla, Magyar Hírlap, Budapest 1981.) „Major-Zala Lajos ciklusokban, versfüzérekben építkező, nagyobb verskompozícióban gondolkodó költő, akinél a ciklusok többnyire megmaradnak a részek matematikai összegének. A jelenségeket intellektuális úton közelíti meg " „Legmerészebb formai kísérleteivel, tartalmi újszerűségével sem vonhatja ki magát az egyetemes magyar irodalom áramlatából, költészetét nem szakíthatja el a magyar lírai hagyományok éltető forrásától. Ugyanakkor sajátos helyzete, egyéni érzékenysége és élményvilága olyan lírai tartalmak tolmácsolására teszi képessé, amelyek eddig hiányoztak líránkból." (Tüskés Tibor, Alföld, Debrecen 1983.)
„Nyolc magyar és négy francia nyelvű verseskötetben — újat, megindítóan szépet alkotott Svájc magyar lantosa, a »germán ásóban francia nyél« Fribourg költője, árva hódítója, Major-Zala Lajos."
(Ferdinandy György, Chicago, Szivárvány 1983.) „Ne feledjük, hazai költőinket fordítgatva megtanultuk, hogy franciára átültetve még a legjobbak írásai is milyen homályosak, bonyolultak, nehézkesek. Major-Zalánál a gondolatokat nem kell már lefordítani. Ebben állna a fribourgi költő »kétnyelvűsége« — és ez a termékeny tudathasadás minden munkamódszernél érdekesebb. Major-Zala megtalálta hazáját, a francia irodalomban csakúgy, mint a fribourgi tájban." (Ferdinandy György, Irodalmi Űjság, Párizs 1982.)
„Im selben Band ist als Fortsetzung einer früheren Thematik eine Reihe von erotischen Gedichten enthalten („Jouons á l'amour"), die sich durch grosse sprachliche Schönheit und elementare Reinheit auszeichnen und die körperliche Liebe mit viel Zartgefühl und Feinsinn thematisieren. Die uralte Verbindung von Liebe und Tod gibt oft den Unterton."
(E.H. Neue Zürcher Zeitung, 1983.) „Odajut végre Major-Zala, ahol kezdettől kívántuk látni: az alázatosokhoz, de nem alázkodók-hoz, a szerényekhez, de nem álszerényekhez, a széphangúakhoz, de nem hangoskodókhoz." „A francia így mondja a párzást: faire l'amour, az olasz hasonlóan: fare l'amore, az angol sem másképp: make love. S a magyar hogyan mondja, hogy durván ne hangozzék? kérdi a költő. — Mi nem csináljuk! Ellenben játsszuk a szerelmet. Mint játsszuk az életet, játsszuk a halált. De ne még; Támadj föl / még egyszer ide hozzám / támadj föl Édes. Arcában az emberarcú álom: íme az életigenlés! S íme a szerelmi vallomás újabb változata.
A játék megrendítő zárószava ez. Aki tanúja, kérdi ösztönösen önmagától s a költőtől: Mi következik ezután? Fokozható-e a mámor e maximuma?"
(Dénes Tibor, Üj Látóhatár, München 1981.) Vissza