Előszó
Részlet:
„Ha az ember magára tekint, először a testét látja, azaz bizonyos
anyagmennyiséget, melyet sajátjának mondhat. De hogy megérthesse, hogy
mi is ez, össze kell hasonlítania mindazzal, ami...
Tovább
Előszó
Részlet:
„Ha az ember magára tekint, először a testét látja, azaz bizonyos
anyagmennyiséget, melyet sajátjának mondhat. De hogy megérthesse, hogy
mi is ez, össze kell hasonlítania mindazzal, ami felette van és mindazzal ami
alatta van. És ne csak a közvetlenül környező tárgyakat nézze, hanem a
teljes természetet fenséges tökélyében, méltóságában. Képzelete elfárad, de
a természet kimeríthetetlenül gazdag marad... És hogy még megdöbbentőbb
csodát lásson, keresse a legkisebbet az ismert tárgyak között és beleszédül
a csodákba, mert a kicsinység csodája nem kisebb, mint a nagyság
csodája... "
Blaise Pascal (1623-1662)
E jegyzetet nem véletlenül kezdjük a bámulatos tehetségű francia
filozófus és természettudós szavaival. A 17. század közepe óta az emberiség
a természetről szóló ismereteit és műszaki képességeit elképesztő módon
növelte. Sok minden megváltozott az életmódunkban, lehetőségeinkben és
céljainkban. Ami nem változott, az, Pascalt idézve, az emberiség a környező
világot illető tanulmányozás iránti örök vágya.
A világ anyagból áll, amely a legtömörebb definíciója szerint
tudatunktól függetlenül létező objektív valóság. Az anyag tulajdonságait
mozgásformáik alapján a természettudományok vizsgálják.
A kémia a természettudományok egyik ága. A név eredetére
vonatkozóan a tudománytörténészeknek különbözik a véleménye. A
legvalószínűbbnek tűnik az a nézet, amely szerint a „kémia" szót a görög
chemeia szóból lehet levezetni, amely „a fémmunka művészete"
fogalomnak felel meg.
Vissza