Lermontov

Előszó

Mihail Jurjevics Lermontov, a nagyszerű költő, az 1830/40-es évek orosz irodalmának kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Művészi hagyatékának történelmi jelentősége szorosan összefügg a negyvenes évek orosz irodalmának azzal a forradalmi és demokratikus irányzatával, melynek élén Belinszkij állott.
A 19. század negyvenes-hatvanas éveinek feudális Oroszországában, amikor „minden társadalmi kérdés a hűbériség és a hűbéri csökevények elleni harcba torkollott", Lermontovot, mint a fennálló állapotok forradalmi tagadásának költőjét együtt emlegették Herzennel és Belinszkijjel. Nem hiába mondta Herzen, hogy Lermontov „teljes egészében a mi nemzedékünkhöz tartozik".
Lermontov demokrata költő volt. Irodalmi munkássága néhány évvel a dekabrista felkelés után kezdődött. I. Miklós cár reakciós kormányzatának nyomasztó időszakában lépett fel mint a feudalizmus, az önkényuralom, a nemesi-hivatalnoki társadalom leleplezője. Az osztályharc kiéleződése, a nép forradalmi hangulatának megerősödése, a parasztok egyre növekvő küzdelme a feudális jogrend ellen - mindez jelentősen befolyásolta Lermontov költészetének fejlődését: költészetét mélységes leleplező és tiltakozó szenvedély hatja át. Említsünk meg csak ennyit: a 19. század negyvenes éveiben a parasztlázongások olyan méretet öltöttek, hogy még I. Miklós zsandárai is ilyeneket írtak hivatalos jelentéseikben: „A jobbágyrendszer lőporraktár az állam épülete alatt". Ezért foglal el oly jelentős helyet Lermontov költészetében éppen a parasztok feudalizmus-ellenes küzdelme.
Dobroljubov kitűnően mutatott rá Lermontov művészi pályájának jelentőségére. Ezt írja: „Lermontovnak természetesen óriási tehetsége volt és, minthogy már korán észrevette a korabeli társadalom hiányosságait, azt is megértette, hogy e hamis útról a menekülés egyes-egyedül csak a népben található meg. Ennek bizonyítéka Hazám című csodálatos költeménye, melyben határozottan felülemelkedik a hazafiasság minden előítéletén és őszintén, tisztán, ésszerűen értelmezi a hazaszeretetet." Vissza