Lépcsők az Istenhegyen

Fülszöveg

Pintér Lajos 1953. március 20-án született Szegeden. 1971 és 1976 között a budapesti bölcsészkar magyar-népművelés szakán tanult, az egyetemi évek alatt az Eötvös-kollégium tagja volt. 1976 óta a Forrás folyóirat irodalmi szerkesztője. Eddig hat kötete jelent meg. A pályaindító Fehéringes folyók (versek, 1975) Kormos István szerkesztésében a legendás Kozmosz Könyvek sorozatában. Majd sorra a Zsiványok arca (gyermekversek, 1979, illusztrálta Würtz Ádám), az Európai diákdal (versek, 1981), Didergő ünnep (versek, 1984), A vadszeder útján (esszék, 1989), Kézjegy (versek, 1990). Mostani kiadványunk kétszeresen is a misztikus számok bűvöletében szerkesztődött: a hetedik kötet huszonegy verset tartalmaz. Kiadónk, amikor e számokkal való véletlen vagy tudatos játékot konstatálja, azt kívánja, hogy a szerencse számai valóban hozzanak szerencsét a kötetnek. A könyv 21 vers nélküli szabad áramlása. Meglepetten vesszük észre a tematikus egységességet is, a versek egymásra utalását. Ezt a tematikus egységességet egyrészt a Radnótira való visszatérő utalások adják, ő áll rejtezkedően a tájban, a versek erőterében. A versek másik „hőse" pedig maga a táj. A Pintér Lajos szerette - sokszor precízen versbe írt - istenhegyi táj. Igazi századvégi táj ez, idilljét véletlenül is átrajzolja, összetöri a történelemben élő ember. Mintha Danilo Kis közép-európai témákra írott variációi vezetnék a költőt. Az „ez nem sok", „ez minden" igazsága. „Közép-európai költészethez való tartozásunk... ez mindenekfelett a kultúra immanens jelenléte, allúziók, reminiszcenciák és a teljes európai örökségből vett idézetek képében: a mű tudatossága... Ez nem sok. Ez minden." Vissza