Lépcső- és rámpaszerkezetek méretezése

Előszó

A lépcsőket statikai szempontból többnyire úgy alakítják ki, hogy az egyes lépcsőfokokat befogják az orsófalba illetve a körítőfalba, vagy pedig a teljes lépcsőkart a vele összefüggő pihenőlemezekkel együtt egyetlen L támaszkörű (kéttámaszú) tartóként méretezik.
Lényegesen gazdaságosabb szerkezethez jutunk azonban, ha kihasználjuk a tört- vagy görbevonalú lépcsőkarok (illetve rámpák) adta térbeli működési lehetőséget, és lemezműként vagy héjszerkezetként méretezzük őket. A következőkben a dolgozat végén felsorolt szakirodalom alapján azt fogjuk ismertetni, hogy milyen alakú lépcső- illetve rámpaszerkezetek alkalmasak erre, és az alátámasztásnak milyen követelményeket kell kielégítenie, hogy lehetővé váljék ez a kedvező térbeli erőjáték. Kitérünk arra is, hogy milyen módon használhatjuk fel a térbeli működésű lépcsőszerkezetet az épület vízszintes merevítésére.
A térbeli erőjáték létrejöttének alapvető feltétele egyrészt az, hogy a lépcső- (rámpa-) szerkezet maga monolitikusan összefüggő legyen, és a megtámasztó falakkal való kapcsolatai is képesek legyenek továbbítani a térbeli erőjáték reakcióit, másrészt hogy a megtámasztó falak nagyobb alakváltozások nélkül elbírják a rájuk háruló (sok esetben vízszintes, sőt néha a síkjukra merőleges) erőket. Ez utóbbi teljesülését többnyire csak közelítő megfontolásokkal tudjuk ellenőrizni. Vissza