SuperTex (dedikált példány)

Fülszöveg

"E könyv keserű ajándék egy fiútól egy halott apának. A másodgenerációtól az elsőnek... Apa helyett elmondott apatörténet. Harc az apa megismeréséért és megértéséért. És önfelmutatás, mert az apa árnyékában oly nehéz felnőni és megmutatkozni a magunk valójában... Az apáknak álmaik voltak, amiket nem mind tudtak beteljesíteni. Szerettek volna olyan fiút, aki megteszi helyettük. Ám a fiúknak szintén vannak álmaik, saját életet akarnak, és szeretnék, ha az apjuk elégedett volna velük akkor is, ha a maguk életét élik.
Olykor tragikus, olykor mulatságos könyv, olykor egyszerre mindkettő. Szabad nevetni rajta, mert sírni - minden ellenkező híreszteléssel szemben - nem csak a győzteseknek szabad. Meg kell siratni veszteségeinket. Szüleinkét is, ha nem tették, különben a gyász, az ő gyászuk is, a mi torkunkon akad. S meglehet, e nemzedéknek épp ez a szembenézés, épp ez a gyász lehet a győzelme.
Zaklatott és felzaklató könyv Leon de Winteré, minden iróniájával együtt. Fájdalmas fejlődésregény. Kivonulás a másodgeneráció családi háromszögtörténetéből. Ama bizonyos októberi szombaton, 1990-ben, míg más zsidók imádkoznak, a főhős, analitikusa díványán néz szembe létével, hitének hiányával, töredezett identitásával. Elmeséli, tudatosítja, s ez által birtokba veszi saját életét."
Max Breslauer textilkereskedő sikeres ember. Porschén jár, gyönyörű barátnője és méregdrága luxuslakása van Amszterdamban. Egy groteszk véletlen azonban, amely drámai erővel szembesíti önmagával és a múlttal, egy szemvillanás alatt csőtömeggé változtatja az életét. A fordulatokban gazdag, rendkívül olvasmányos regény azt a pszichológiai folyamatot mutatja be, ahogyan a második generáció az elhallgatások, az elfojtások és a saját identitás elleni lázadás dacára végül elfogadja, és feldolgozza a zsidó szellemi örökséget, azt az örökséget, amelyet minden ellentmondásával együtt is csak Európában élhet meg. A külföldön is nagy sikerű Leon de Winter (1954), akinek több művét, így ezt a regényét is megfilmesítették, 2005-ben megkapta a Buber-Rosenzweig-kitüntetést az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen folytatott tevékenységért. Ez a harmadik regénye, amely magyarul is megjelenik.
"Láttam, hogy el fogom ütni őket. Egy fél haszid családot, akik szombaton kora reggel a zsinagógába indulnak, hogy számomra is megbocsátást kérjenek Tőle, szóval egy fél haszid családot eltörlök a föld színéről, csak azért, mert mindenáron Bangkokba kellett telefonálnom egy rakomány téli ruha miatt. Kisvártatva levakarják a haszidokat a szélvédőmről, engem pedig börtönbe dugnak. Százhússzal hajtottam, s épp négyesbe akartam kapcsolni, hogy a Lairesse végénél ötösre váltsak, és kétszáznál is többel repesszek.
Láttam, ahogy ártatlan, jámbor képük egyre közeledik, és imádkozni kezdtem. Az Úr megint kiválasztott engem." Vissza