Előszó
Most, amikor politikai gyűlölettől, a létezés keservei okozta fájdalmaktól és az összeomlás sikamlós ricsajától hangos egy múló birodalom minden talpalatnyi földje, mit jelent 14 gorál falu hajdani sorsa?! Most, amikor nemzetek acsarkodva gyilkolják egymást, és kontinensnyi térségek társadalmának jövője bizonytalanodott el, kit érdekel 14 gorál falu Mária Terézia kori sorsa?!
Senki mást, csak a kitartással dolgozó, a jövőre hittel tekintő szelíd tudósokat. Udvari Istvánt, néhány tanítványát, egy-két barátját, tucatnyi sorstársát. Azokat, akik bizonyosak benne, hogy a jövő inkább épül szelíd cselekvéssel, szorgalmas munkával, az ismeretlen dolgokra való rákérdezéssel, s a kérdések megválaszolásával, mintsem hangos ricsajozásból. Udvari István hite és szorgalma rendíthetetlen. Immár egy évtizednél hosszabb ideje, hogy szelíd mosolyával és tehetségével szorgalmasan „kalandozik" a Mária Terézia-féle úrbérrendezés „szláv nyelvű tájain". Bejárta már Kárpát-alját, Felső-Zemplént, a mai „Kelet-Szlovákia" hajdani vármegyéit, s elkísérte az egykori jobbágyokat sószállító útjaikon, megjárta velük a vásárokat, piacokat, alföldi szekeres árucsere alkalmaikat. „Vitte őket" a Hegyaljára szüreteim, szőlőt kapálni, s „hordatta velük" mérföldekre a deszkát, lécet, hordót, hordóabroncsot, szőlőkarót, trágyát... Megszemlélte szántóikat, vetéseiket, rétjeiket. Megszámlálta állataikat, s bekukkantott erdeikbe. Számba vette manufaktúráikat, vizi- és szárazmalmaikat, érc- és kőbányáikat. Égetett velük meszet, szenet. Tudja már azt is, kik voltak közülük írástudók, hol tanulták a betűvetést, s milyen hitű pap, pópa, prédikátor szavára hallgattak leginkább. Tudja azt is, hol tartottak juhot, kecskét, kik készítettek aba-, fehér- és szürkeposztót, milyen ízű volt a gomolyájuk, s mikor-hol gyűjtöttek gombát, gyógynövényt, mogyorót, diót, s abból mennyit kellett adni az uraságnak. Tudja azt is, hogy kik voltak a földesurak, mely uradalmak számtartói, jószágigazgatói sanyargatták fölösen robottal, adóztatással, ajándékok elvárásával a jobbágyokat, zselléreket. Magyarországon manapság alighanem Udvari István tudja a legtöbbet a magyarországi szláv lakosság Mária Terézia korabeli életéről. Ez a tudás egyre kíváncsibbá teszi. Ez a fokozódó kíváncsiság fordította most érdeklődését a gorál falvak irányába.
Ez a kis könyvecske annak a 14 községnek a múltját faggatja, amelyeket hajdan királyaink a lengyeleknek zálogosítottak el, s a lengyel feudális állam összeomlásakor - 1772-ben - Mária Terézia „ váltott vissza" a magyar korona fennhatósága alá.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal