Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt

Előszó

Részlet:

Először azt mondta, van egy jó meg egy rossz híre. Áthajolva a bárpult fölött. Hogy melyiket akarom először. Azt mondom, a jót. Akkor azt mondta, hogy a városban állítólag lengyel-ruszki háború dúl a piros-fehér lobogó alatt. Honnét tudja, ezt már én mondom, erre ő, hogy hallotta. Erre azt mondom, az gáz. Erre ő előkapta a sminkcuccát, és elmondta, hogy Magda azt mondja, vége. És akkor rápislogott a Pincérre, hogy mi van már, ide kéne jönnie. Így tudtam meg, hogy kirúgott. Mármint a Magda. Pedig jól elvoltunk, volt egypár jó pillanatunk együtt, sok szépet mondtunk egymásnak, ő is, meg én is. Az tuti. A Pincér azt mondja, hagyjam a fenébe. Csakhogy az nem olyan egyszerű. Nem úgy volt, hogy ő megmondta őszintén, bele a pofámba, hanem úgy, hogy pont Arletán keresztül mondta meg. Szerintem ez tök surmóság a részéről. És ezt nem is fogom titkolni, pedig a csajom volt, akiről elmondhatom: sok minden történt közöttünk, rossz is, meg jó is. De akkor se a barátnőjén keresztül kellett volna elmondania, hogy én tudjam meg utoljára. Már régóta tudja mindenki, mert másoknak is elmondta. Azt mondta, hogy mert én olyan bekattanós vagyok, elő kellett vezetnie a dolgot. Félnek, hogy kurvára bekattanok, mindig ez van. Azt mondta, menjek ki levegőzni. Adott egy olyan szarból gyártott cigit. Most úgyis mindennél szomorúbb vagyok. Még mindig fáj, hogy nem négyszemközt lett megmondva. Legalább egy szó. Vissza