Erdészeti kutatások 1964/1-3.

Előszó

Részlet a könyvből:

A tarvágásos rendszerrel kapcsolatos mesterséges felújítás, a lomberdők rovására terjeszkedő különféle fenyvesek, de különösen az erdeifenyvesek telepítése, sokszor csalódást okozott. Az esetleg szépen megeredt telepítés később sokszor megritkult, a törzsek görbén nőttek, vagy a magassági növekedés volt túl lassú, esetleg a tűhullás vagy egyéb betegség kínozta meg az állományt stb. Végeredményben a telepítés nem nyújtotta azt, ami az adott viszonyok között tőle egyébként várható volt, s amit előzőleg a mesterséges felújítás előtti állomány produkált. Hasonló csalódások következményeként merült fel a mag származásának kérdése, illetve vált mindinkább sürgősen megoldandó feladattá megfelelő származású mag biztosítása. Különösen kiemelkedő jelentőségre tett szert ez a kérdés az erdeifenyővel kapcsolatban, amely fafaj valamennyi európai fenyő közül a legnagyobb elterjedésű, s így a legkülönbözőbb viszonyokhoz alkalmazkodva alkotott egymástól eltérő ökológiai változatokat.
Már régen feltűnt a szakembereknek, hogy ugyanannak a fafajnak törzsképződése a különböző vidékeken eltérő lehet, és lényeges különbségeket mutathat fel. Így a fakereskedelemben különösen jó hírnévnek örvendett a törzsének egyenességéről híres balti erdeifenyő (Rigakiefer), amely már a XVIII. század elején arra indította Vilmorin francia dendrológust, hogy birtokán (Les Barres) a balti és néhány más származású (Elszász és Franciaország) erdeifenyő magjával összehasonlító telepítési kísérleteket állítson be. E kísérletek folyamán a balti erdeifenyőnek a többiével szemben különlegesen egyenes növését már akkor nyilvánvalóan mint öröklődő tulajdonságot ismerték fel. 1879-ben Kienitz csíráztatási kísérleteket folytatott egyes olyan anyafák magvaival, amelyek Közép-Európának eltérő klímájú vidékein állottak. Ezek eredményei alapján Kienitz volt az első, aki már 1879-ben óva intett az erősen eltérő klímájú vidékekről származó mag felhasználásától. Kienitz eredményei az 1880-as években Cieslart luccal és erdeifenyővel folytatott még szélesebbkörű telepítési kísérletekre ösztönözték. Vissza