Lengyel filmhét

Előszó

A lengyel filmek a nemzetközi érdeklődés központjában állnak. Így van ez akkor is, ha a hazai kritikusok nem mindig elégedettek e filmek sikerével. A nemzetközi filmfesztiválokon ennek ellenére számos díjat, kitüntetést kaptak a lengyel filmalkotások.
Az évről évre megrendezett szeptemberi gdanski Játékfilmszemlék után általában megélénkülnek a viták, melyeknek tárgya a lengyel film állapota az adott pillanatban, a rendezők zsenialitása vagy éppen tehetségtelensége, és így tovább. A kritikusok véleménye szerint a Gdansk '87 Fesztivál felemás eredménnyel zárult, mivel számos díjazott, ám első alkalommal bemutatott film, néhány évvel korábban készült, az aktuális tematikájú és újonnan készült filmek kínálata viszont elég szegényes volt.
Az azonban bizonyos, hogy e fesztivál után már semmi sem porosodik a raktárak polcain és a lengyel mozi megszabadult a ránehezedő politikai ballaszttól. E későn előkerült alkotások rányomták bélyegüket a gdanski fesztiválra. A kritikusok és a közönség elismerését elsősorban a helyzetet feltáró, azzal számotvető-elszámoló művek nyerték el. Ezt az irányzatot, a lengyel politikai filmek jellegzetességét a legmarkánsabban az elismert és már befutott rendező Janus Zaorski Királyék anyja című filmje fogalmazta meg s ehhez csatlakozott a kezdő Waldemar Krzystek kitűnő bemutatkozása a Felfüggesztve.
Természetesen nem a politikai filmek képezik az egyetlen irányzatot a jelenkori lengyel filmművészetben, de kétségkívül ez tekinthető a legfontosabbnak, mivel a "fehér foltok" felszámolására törekszik.
A világ érdeklődik Lengyelország, az ország belső élete iránt, amelyet a legátfogóbban talán éppen a filmek tudnak feltárni, bemutatni. A magyar nézőkhöz e téma ugyancsak közel áll és éppen ezért szerepelnek olyan hangsúlyosan ezen alkotások a lengyel filmhét válogatásában. Vissza