Lemezszabás

Előszó

A magyar kiadás az eredetinél is bővebb. A legfontosabb többlete az a sok kis szabadkézi vázlat, amelyek az olvasót a szabásszerkesztés legnagyobb veszedelmétől, a gépies vonalhúzogatástól óvják meg azáltal, hogy eleinte megkönnyítik, később szokássá gyökereztetik a térbeli viszonyok világos elképzelését.
A műszaki rajz puszta elolvasása is egészen különös fajta szellemi munka, amelynek lényege könnyen elsikkad, ha avatatlanok fognak hozzá. Van ugyanis bőven olyan "olvasni való" is a rajzon, amit rajzi szakképzettség nélkül is elég jól meg lehet érteni. Ilyenek a különféle feliratok, szabványos jelek és főként a méretszámok. A rajz igazi mondanivalója azonban - amit más módon ki sem lehet fejezni - a tárgy alakjának teljes meghatározása. Ezt megérteni csak a rajzolvasás alapos megtanulása után lehet, ami jó egy-két éves rendszeres, módszeres munkát jelent. Tisztában kell lenni az ábrázolás alapfogalmaival, a különféle technológiák (meleg, hideg, forgácsoló, sajtoló, kivágó stb. megmunkálás) által előállítható mértani idomokkal, és főként meg kell szerezni egy nem velünk született, de mindenkiben kifejleszthető képességet: a térszemléletet vagy más néven idomérzékelést.
Ábrázolási ismeretek és idomérzékelő képesség nélkül a műszaki rajz távlattan, lapos, síkszerű képeit egyáltalán nem nézné az ember testeknek, térbeli idomoknak. A műszaki rajzot ugyanis - a méretek tökéletes megadása kedvéért - kénytelen teljesen feláldozni a szemléletességet. A puszta rajzolvasáshoz is szükség van tehát távlatos vázlatokra, amelyek nem a mérőeszközökkel, hanem a szemünkkel szerezhető tapasztalatoknak felelnek meg.
Mégfontosabb a térbeli viszonyok teljes ismerete a szabásszerkesztéshez. A rajzon ábrázolt új, ismeretlen tárgy alakját pontosan elképzelni nem tudó betanított munkás némi segítséggel aránylag sok hasznát veszi az általa készítendő munkadarabok rajzának. Minden esetre megtalálja rajta az ő önállóan munkájához is minduntalan szükséges legfontosabb adatokat: a méreteket, és ha a darabot nem is tudja a rajz szerint előre elképzelni vagy szabatosan ellenőrizni, még kifogástalan részletmunkát végezhet. A szabásszerkesztésnek is igen sok olyan fogása van, amit - sajnos - be lehet tanulni a térbeli viszonyok szabatos ismerete nélkül. Az erre "betanított" előrajzoló hasznavehetősége azonban egészen más, mint a betanított gépmunkáé vagy pl. a rajzot csak tökéletlenül olvasó, de tömegmunkát végző szerelőé.
A betanított munkás irányítása és ellenőrzése minden üzemben szervezetszerűen biztosítva van. Tömeggyártásban a "rajzolvasási selejtet" már a gyártás előkészítése is szinte lehetetlenné teszi. Az előrajzolás szabásszerkesztő része azonban jellegzetesen egyedi munka. Az itt elkövetett hiba feltétlenül selejtet okoz. A szabásszerkesztő külön, állandó ellenőriztetése jó 100%-os többletköltséget jelentene. Bajos volna olyan üzemet elképzelni, ahol gépiesen dolgozó, tehát minden új feladathoz segítséget és ellenőrzést kivánó szabásszerkesztő alkalmazása kifizetődnék.
A szabásszerkesztés önálló, felelős munka.
Gyakran megkívánja az üzem, hogy kész szabásrajzot is kapjon az alkatrészrajzhoz. Ilyenkor tehát a szabásszerkesztést a műszaki, esetleg a szerkesztési irodák rajzolói végzik. (Ezért még természetesen nem minősül "gépszerkesztői" munkának, hiszen az alkatrészrajz a szabást meghatározza.) A műhelyben azonban ilyenkor is kellenek az olyan szakmunkások, akik a szabáshoz jól értenek.
Célszerű ugyanis a kapott szabásrajz néhány jellegzetes méretét ellenőrizni, már csak azért is, mert a rajztáblán, kicsinyitett arányban rendszerint nem lehet olyan pontosan dolgozni, mint a műhelyben természetes nagyságban. Többnyire nem gondolnak a szerkesztők azzal sem, hogy a rajzlap a levegő viszonylagos nedvessége - vagyis az időjárás meg a szobahőmérséklet - szerint milyen nagyot terjeszkedik vagy zsugorodik huzamosabb ideig tartó szerkesztés közben.
A mértannak ezt az érdekes fejezetét azonban nemcsak ahhoz kell jól ismerni, hogy a műhelyrajz méretei által meghatározott szabást megszerkeszthessük, hanem már ahhoz is, hogy a készen kapott szabásrajzot a legcélszerűbben alkalmazzuk (pl. a legkevesebb hulladékkal gyártsunk). Azt sem várhatjuk a szerkesztő irodától, hogy ha történetesen más méretű anyagból, maradékból vagy hulladékból szabunk ki valamit, ahhoz a szabás lehetséges változatait is előre megadja. De még a kiszabott darabok puszta összeállításához is jól kell ismerni a műszakirajzot meg a szabásszerkesztést. A lemezmunkák leggyakoribb rajzolvasási selejtje pl. a tükörkép szerinti hajlítás vagy összehegesztés.
Ezekre a szempontokra és hazai viszonyainkra való tekintettel úgy egészítettük ki a német könyv magyar kiadását, hogy minél kedvesebb előképzettséggel, még egészen kezdetleges rajzolvasási ismeretekkel is könnyen és eredményesen lehessen használni.
A nélkülözhetetlen alapismereteknek: az ábrázolás elemeinek és a lemezből előállítható mértani idomoknak tárgyalására nem iktattunk közbe egy külön "elméleti" fejezetet, hanem - a német kiadó szíves engedelmével - egy kis elemzéssel kezdjük minden példa megbeszélését.
Ezáltal azután sok helyen egyszerűbbé vált a szerkesztés megbeszélése is, úgyhogy a fordítás természetesen többé nem a szöveghez, hanem csupán a problémák lényegéhez maradhatott hű.
Viszont nemcsak a szabásszerkesztést, hanem a rajzolvasás lényegét is meg lehet tanulni belőle. Természetesen nem egyszeri átolvasással, hanem a feladatok és változataik előzetes és utólagos önálló végiggondolásával és legalábbis nagy részüknek türelmes, sajátkezű végigszerkesztésével. Erre különösen a kezdőknek néhány évet sem szabad sokallania. Tökéletes térszemléletet fejleszt, ha a rajzolvasó távlatos vázolást is állandóan gyakoroljuk, eleinte jól ismert, lehetőleg magunk készítette munkadarabokról, később pedig mindjárt az adott műhelyrajzokról.
Az idomok fokozatosabb megismertetése kedvéért helyenként a német könyv anyagának sorrendjét is tökéletesítünk kellett, bár eredti felépítésében is érdekesen példázza a nálunk kezdeményezett idomtani rajzoktatási módszer helyességét.
Egy-két, újat nem mondó példát elhagytunk a túl bőven illusztrált tárgykörökből, közlünk viszont eredeti példákat is a hazai gyakorlatból, és igen sok helyen rámutatunk a megoldás lehetséges változataira. A változatok egy részét teljesen kidolgoztuk, más részére csak vázlatosan utalunk, hogy az olvasót minél önállóbb gondolkodásra késztessük. Több példával bemutatjuk a térszemlélet nélküli gépies "szerkesztés" veszedelmét is.
Reméljük, hogy ezzel a főként könyvszerkesztői jellegű kiegészítő munkánkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a páratlanul gazdag és érdekes gyakorlati példagyűjtemény a szerzők elgondolásának szellemében még jobban szolgálhassa a dolgozók szakképzettségének fejlesztését. Vissza