Előszó
ELSŐ FEJEZET.
Az ujoncidő (noviciátus) hármas célja és az arra segítő eszközök.
Az ujoncidő a szerzetesi életnek előiskolája. Az anyaszentegyház rendelte azt úgy a szerzetbe jelentkezőnek (kandidátus), mint azon szerzetnek is javára, melybe lépni kíván. Mindkettőre nézve próbaidő a noviciátus: az újoncra nézve, hogy a szerzetet, melyhez egész életében tartozni kíván, megismerhesse; a szerzetre nézve, hogy a szerzetbeli elöljáróknak alkalmuk és idejük legyen, az újoncnak jellemével, tehetségeivel és hajlamaival megismerkedni, hivatásának valódiságáról és állandóságáról meggyőződni; végül, hogy őt saját közreműködésével, lelkének és szivének művelése által a szerzet szellemében sikeresen kiképezzék. Ennek megfelelőleg az ujoncidőnek hármas feladata, célja van.
1. Az újonc a próbaidő alatt saját tapasztalásából, legalább általánosságban ismerkedjék meg a szerzetesi élettel; különösen ismerje meg a szerzetet vagy a kongregációt, amelyet éppen választott.
2. A szerzetbeli elöljárók ismerjék meg az újoncot.
3. Az újoncot, ki a szerzetesi állapotot választotta magának, szerzetessé képezzék is ki. Ez az ujoncidőnek legfontosabb feladata.
1. §. Az ujoncidőnek első célja.
Az újoncra, nézve első célja az ujoncidőnek az, hogy azt az életmódot melyre magát egész életén, át szentelni kívánja, megismerje. Valóban nagy oktalanság lenne, ha valaki mindenkorra és fogadalom által olyan életpályára akarná magát kötelezni, melyet nem ismer. De nem elégséges a szerzetesi életet csak megismerni; szükséges a személyes megtapasztalás is; kell, hogy az újonc önmagán próbálja ki ezen életet; önmagán tapasztalja ki, vajjon képes lesz-e a szerzetesi hivatás minden kötelmeinek híven megfelelni?
Vissza