Előszó
Mindenki tud panaszkodni, másokról ítéletet mondani, de sokkal nehezebb és hasznosabb a bírálatnál, ha az embereket megérteni próbáljuk, mit miért tesznek, mert ez rokonszenvet ébreszt és...
Tovább
Előszó
Mindenki tud panaszkodni, másokról ítéletet mondani, de sokkal nehezebb és hasznosabb a bírálatnál, ha az embereket megérteni próbáljuk, mit miért tesznek, mert ez rokonszenvet ébreszt és megbocsátásra késztet.
Sok szerencsétlen, ideges ember futkos a világban, akiknek az a baja, hogy nem tudnak az emberekkel bánni, mindenünnen visszautsításra találnak és az életet jelentő szeretet hiánya elkeseredést, agressziót szül bennük. Életük örökös hadakozásban telik el nemcsak mások ellen, hanem önmagával szemben is.
Pedig senki sem olyan szerencsétlen, mint ahogyan azt önmagának elképzeli. Soha sem az a lényeg, mi történt velünk, hanem miképpen éljük át és milyen jelentőséget tulajdonítunk az eseményeknek.
Tankönyvet akartam adni az emberek kezébe, olyat, amelyet lehetőleg mindenki megért és szívesen olvas. Nagy gondolkodók, emberismerők, írók és művészek, jó emberek szavait és gondolatait próbáltam visszatükrözni munkám megírása közben.
A "Lelki egészségünk" első kiadásának kedvező fogadtatása arra sarkallt, hogy egyes fejezeteket kibővítsek, elsősorban azokat, amelyekben a lelki egészségre való nevelésről írtam.
Sokaknak csak vigasztaló szavakat jelentenek e könyv sorai, másoknak útmutatást nyújtanak lelki problémáik megoldásában. Olyanok is akadnak, akik kézikönyvként használják. De a legnagyobb örömet azok okozták nekem, akik bevallották, hogy a könyv olvasása közben gyakran ismertek önmagukra.
Vissza