Lélekvándorlásaim

Előszó

Részlet a könyvből:
"Lélekvándorlásaim
Peréli Zsuzsa művészetéről
Van, aki zárdai munkának tekinti a szövést. Hónapokig, akár évekig is eltarthat egy teljes kárpit leszövése, és a külső szemlélő számára a monoton munka közben a milliméter vékonyságú szálak csak lassan kezdenek motívummá formálódni. De van, aki éppen ezért szereti. Az alkotás közben, mielőtt a mű megszületne, már egyben látja a kompozíció részleteit és az egymásba érő-kapcsolódó fonalak különféle színárnyalatainak hatását. Péreli Zsuzsa számára a kárpitszövés ezt jelenti és zárdai munkát is, de a szó pozitív értelmében. A szövőszék mellett töltött hosszú és magányos órák alatt, a befelé visszhangzó elmélyülés során annyira beleéli magát az éppen szövött figura vagy táj lelkébe, hogy "madárrá" vagy akár "fává" is képes válni. Így költözik másik életbe, hogy aztán a mű befejezése után új képbe, szinte új lélekbe vándoroljon. A kárpitszövés hagyományainak megőrzése etikai fontosságú számára, mert a mai zaklatott világot egy értéket, tisztaságot felmutató minőségi művészettel ellensúlyozni lehet. Kárpitjait maga szövi, és pályája elején is úgy vett részt a műfaj megújításában, hogy az anyag és a technika alapvető értékeiből indult ki. Festői és költői látásmódja találékony, sokszor ironikus szókimondással és gyakran szürreális kifejezésbeli eszköztárral egészül ki." Vissza