Lélekpatron

Fülszöveg

A bika bőg és ballag, de még mindig nem látjuk. Bár remeg minden porcikánk, szedjük a lábunkat, csendben, óvatosan. Szelünk jó, most már csak elé, mellé kellene kerülni, de még mindig nem tudjuk, hogy kivel is van dolgunk. Halljuk, ahogy mellettünk lépdel, kopog az agancs, bőg, bőg folyamatosan, de nem mutatja magát.
Levegőt is alig merünk venni, és én azon töröm a fejem, hogy ebben a hétköznapinak egyáltalán nem mondható, vadászlázzal igencsak „felhevített" állapotban - ha megfelelő lehetőség adódik - hogyan is fogok célozni, „noch dazu" lőni.
Bőg, bőg szakadatlanul, majd megfordul és elindul az ellenkező irányba. Megvárjuk, míg kellő távolságra lépdel, és irány vissza. Úgy lopakodunk, mint akik lopni mennek Hirtelen „csodás" bikaszag leng körül minket, és az út másik oldalára pillantva meglátjuk a hőn áhított szarvasbikát, amint világgá üvölti szerelmi vágyát. Utoljára
Fáradtan és megtörten térdeltem mellé, megmarkoltam agancsát, újjaim átvették az őserőt, magamévá tettem... Tovább

Fülszöveg

A bika bőg és ballag, de még mindig nem látjuk. Bár remeg minden porcikánk, szedjük a lábunkat, csendben, óvatosan. Szelünk jó, most már csak elé, mellé kellene kerülni, de még mindig nem tudjuk, hogy kivel is van dolgunk. Halljuk, ahogy mellettünk lépdel, kopog az agancs, bőg, bőg folyamatosan, de nem mutatja magát.
Levegőt is alig merünk venni, és én azon töröm a fejem, hogy ebben a hétköznapinak egyáltalán nem mondható, vadászlázzal igencsak „felhevített" állapotban - ha megfelelő lehetőség adódik - hogyan is fogok célozni, „noch dazu" lőni.
Bőg, bőg szakadatlanul, majd megfordul és elindul az ellenkező irányba. Megvárjuk, míg kellő távolságra lépdel, és irány vissza. Úgy lopakodunk, mint akik lopni mennek Hirtelen „csodás" bikaszag leng körül minket, és az út másik oldalára pillantva meglátjuk a hőn áhított szarvasbikát, amint világgá üvölti szerelmi vágyát. Utoljára
Fáradtan és megtörten térdeltem mellé, megmarkoltam agancsát, újjaim átvették az őserőt, magamévá tettem minden volt csatáját, rezdülését, szerelmét és bánatát. Szívemmel ittam a pillanatot, amely el fog múlni, vagy már el is múlt talán. Megszűnt a világ, csak én vokam és a bika. Nem kellett, nem hiányzott a vállveregetés, a töret, a gratuláció vagy az utolsó falat. Csak egy kicsit magamban, magunkban akartam lenni
És mintha kísérőm megérezte volna gondolatomat, csendesen odahajolt hozzám, és csak annyit mondott: - Elmegyek a kocsiért
A vadászat már kezdeti, bukdácsoló lépéseimnél jelen volt, de igazán csak húszéves korom körül érintett meg. Voltam vadászjelölt, vadásztársasági tag, titkár, majd végül elnök. Mind a négy „pozíciót" élveztem, hiszen a vadászat közvetlen közelségét jelentette. Ám végül a sors mégis úgy hozta, hogy jelenleg nem tartozom egyetlen vadásztársasághoz sem.
Első írásaim a „néhai" Pannon Vadászvilágban jelentek meg, de írtam tbrgatóköny\'eket, szerkesztettem vadászati honlapot, publikáltam a Nimródban, az Élmén)^'adászban és a Magyar Nemzetben is. Utóbbinál szerkesztésemben jelent meg az Erdőkerülő tematikus oldal, aniely először 2007-ben látott napvilágot. Itt publikáltam Egyszervolt sorozatcímmel vadásztárcáimat, karcolataimat, de majd minden műfajban írtam és dolgoztam. Kétszer nyertem el a Kittenberger Kálmán Sajtódíjat, tanítottam a főiskolán, voltam a vadászkamara égisze alatt megyei kulturális bizottsági elnök, számos köny\'ben jelentek meg írásaim, és eddigi szakmai munkásságom csiícspontja-ként 2014 áprilisában felkértek a Magyar Vadászlap főszerkesztői tisztségének betöltésére.
A könyv, amelyet a kezében tart a Tisztelt Olvasó, a harmadik kötetem. Az első - Avarpaplan címmel - 2012-ben látott napvilágot a Dénes Natúr Műhely kiadó gondozásában, egy sorozat - Kortárs magyar vadászírók - első köteteként. Vadásztárcákat és novellákat tartalmaz, amelyekben - többek között - személyes vadászélményeim is megelevenednek.
A második könyvem szintén az említett kiadó keze alól került a kön)rvesboltokba, A sparhelt titkai címmel. Ebben konyhaművészeti jártasságomat csillogtatom meg, néhány vadétel elkészítéséhez szükséges recept vadásztörténetbe ágyazásával.
Jelen kötet akár az Avarpaplan fol>tatásaként is szolgálhatna, hiszen ebben a könyx'^ben is - ahogy a borítón is olvasható -vadásztárcákkal, karcolatokkal, novellákkal találkozhat az olvasó. írásaim most is az ember és a vadászat szoros kapcsolatáról, a lélek, a szív jelenlétéről, a ter- ¦ mészetben való önzetlen gyönyörködésről és a mértéktartó, megfontolt, felelősségteljes vadászatról tesznek tanúbizonyságot. Most is mind megannyiszor saját élményekből merítettem, az általam átélt tapasztalatokat és érzéseket elevenítettem meg a kön)'v hasábjain. A puska -mint mindig - ebben a kötetben is csak másodlagos szereplő, hiszen a vadászat soha nem vele kezdődik és nem is vele ér véget.
.1 ;
' i : ', ' ' I ' '
¦ f ¦ , ' ':
i' : i í . ! y t , ' '
¦Bv': ' . > i ' Vissza