Előszó
A fotó történetében több mint másfél évszázadon keresztül a tények dokumentálása, az események minél hűebb bemutatása volt a cél. Természetesen a művészi törekvések a riport, a dokumentum, a...
Tovább
Előszó
A fotó történetében több mint másfél évszázadon keresztül a tények dokumentálása, az események minél hűebb bemutatása volt a cél. Természetesen a művészi törekvések a riport, a dokumentum, a portré, a tárgy- és természetfotó területén is a fényképezés születésével szinte egy időben jelentkeztek. Az alkotók szubjektív megközelítést alkalmaztak, a képi tartalmat, a közvetítendő gondolatot sajátos optikán keresztül láttatták. Ezek a képek, azonos vagy hasonló érzelmeket, indulatokat, gondolatokat indukáltak a fotósban és a nézőben egyaránt, ez tette művészivé őket.
Az ember, bármennyire is racionális lény, nem tud kibújni biológiai bőréből. Tudatos döntéseink hátterében mindenkor az elemi ösztönök (ön- és fajfenntartás), és az ezekhez ezer szállal kötődő érzelmek, lelki beállítódások állnak. Az alapösztönökre rakódó valódi, az Énben szervült értékrendet a szülői háttér, a társadalmi, földrajzi, vallási, gazdasági környezet millió impulzusa, a tanult, látott viselkedési formák bevésődése határozza meg. Mindezek és a genetikai háttér együttese adják az ember lelki tartalmainak összességét. Ez az embert jellemző lelki paletta végtelenül színes, és mindenkinél más és más. A fekete és fehér, a jó és rossz, az isteni és ördögi végletek között számtalan szín (lelki jellemző) létezik. Senki sem tartozik egyik véglethez sem, csupán a mesefigurák között találhatunk ilyeneket. Valódi lényünk lelki megnyilvánulásainak skálája - szélessége és mélysége - személyünk differenciáltsági szintjétől függ. Hogy egy helyzetben milyen megoldást választunk, ennek a differenciáltsági foknak a függvénye, de jelentősen befolyásolják a legaktuálisabb érzelmeink, indulataink - a szerelem, a düh, a gyász stb.
Ennek a könyvnek a képei és Müller Péter gondolatai az ember lelki sokszínűségéből próbálnak meríteni. A fotók és az idézetek nem a látható világ tükröződései, hanem a lélek rezdüléseinek kivetülései. Megtalálhatók közöttük a pozitív és a negatív emóciók, olykor ugyanúgy keverten, mint életünk számtalan helyzetében.
Vissza